Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - II. Régészet - A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban

István az 1802. június 11-én támadt nagy tűzvész leírásakor a következőket mondja: „...a lángok ölbevették a nagytemplomot, verestornyot, collégiumot ... (a Verestorony) a csaknem régiben készült csinos pyramis fedelével tűz martálékja lett. (kiemelés M. Gy.) A nagy harang ugyan el nem olvadott, hanem a mint a tömérdek gerenda kötések égtek, alább alább esett, végre a földre lezuhanván, abba mélyen bele vágódott, a hol tüzes lévén a tudatlan emberektói megöntöztetett, s így a hangját elvesztette. A templom és veres torony körül a sok hamu, szén és szegek miatt járni is alig lehetett. A torony falaiba rakott nagy gerendák egy hétig is égtek..."

15 Ez a leírás világosan utal arra, hogy a „pyramis"-szerű toronysisak 1802 előtt nem régen készült. Hogy pontosan mikor, azt mi sem tudtuk kideríteni, de a fentiek szerint az bizonyos, hogy 1712 és 1783 között, véleményünk szerint inkább az 1770-es évek után, mint korábban. Ezt sugallja, hogy 1802-ben a Verestorony tetejének kiképzését „csak nem régiben készült"-nek írták. A Verestorony utolsó ábrázolása már utólagosan, az 1802. évi tűzvész után készült. Két változatát is ismerjük, egyiket Szűcs István közölte, a másik a Déri Múzeum birtokában van.

16 Készítőjük feltehetően Beregszászi Péter kollégiumi rézmetsző diák. A Szűcs-féle Debrecen történet első kötetében közölt és a múzeumi változat között a Verestorony ábrázolásában különbség nincs. A Verestorony délkelet felől látható, a déli és keleti oldalán a már fentebb leírt ablaknyílásokkal. Hogy a harangtorony mindegyik sarkán támpillérek voltak, kutatásunkig e két ábrázolás volt egyetlen bizonyítéka. Ezek ugyanis nemcsak a körítő falba csatlakozó kettős tagolású délkeleti támpillért tüntetik fel, hanem a délnyugati és északkeleti pillért is mutatják. E helyen kell szólnunk arról a felvetésről, mely szerint a XI-XII. századi Várad várának és a templomnak a példájára épült volna a gótikus Szent András-templomot körbe fogó kerítésfal, délnyugati sarkában egy őrtoronnyal. Kiváló művészettörténészünk, Balogh Jolán feltételezi, hogy az 1640-1642 között épült Verestorony „sem képzelhető el középkori előzmények nélkül."

17 A harangtorony maradványainak 1980. évi régészeti kutatása ezt nem támasztja alá. A Nagytemplom 1805-től kezdődő építésével egyidőben visszabontott, de még felmenő falmaradványokat találtunk. Az északi falnál a bejárati ajtó küszöbszintjét is elértük. Az általunk feltárt falak egyidejű, egységes építéséről vallanak. Korábbi építési korszakra utaló jeleket nem találtunk. Az írott forrásból jól meghatározható időben épült harangtorony helyén állott esetleges XHI-XIV. századi őrtorony maradványai csak az általunk 15 Keresztesi József Krónikája nyomán (Pest, 1868) a tűzvész leírását lásd Szűcs i. m. III. 832-833. 16 A Szűcs István könyve I. kötet 268. oldal után elhelyezett rajz és a Déri Múzeumban levó' címe azonos: „A DEBRECZENI REFORMÁTUM Régi NAGY TEMPLOM és VERES TORONY Délkeleti Oldalának Rajzolatja. Megégett MDCCCIIdik Észben." A Szűcs könyvében közreadott változat fekvő téglalap alakú, a körítőfal déli kapuja előtt két beszélgető debreceni polgár, a múzeumi gyűjteményben levő ábrázolás fekvő ovális keretezésben van, a kapu irányában egy lovas egy másik lovat vezet. A rajz az újonnan épült parókiális házat is mutatja. Leltári száma: 11.1917. 29. - Feltehető, hogy a más kisebb részleteltérések ellenére ugyanannak a kéznek a munkája, de a múzeumi változat feltétlenül később készült. 17 Balogh Jolán: Varadinum - Várad vára. Művészettörténeti Füzetek 13/1-2. (Bp. 1982) 9. ?| 173