Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - II. Régészet - A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban

Az első értékelhető kőemlék a keleti fal és a járda közötti keskeny szelvény 3. ásónyomából került elő, az északkeleti támpillér közeléből. Ez egy erősen sérült, bejárati ajtó vagy kapu feletti vízszintes záródású párkánykő. Mérhető felső szélessége 33 cm, ép alsó-belső éle 35 cm, alsó szélessége 27 cm, alsó hosszúsága 77 cm, ép felső élhosszúsága 90 cm. A párkánykő vastagsága 12 cm, anyaga riolit tufa. Tagozatának profilja a következőképpen írható le: egy 3 cm-es domború tagozat után két 1 cm-es léc között 4 cm-es kima-kiképzés, az alatt egy 3 cm-es homorú tagozat. A tagozatok kiállása 6 cm. A keleti fal melletti 4-5 ásónyomból került ki egy erősen sérült szárkődarab. Mérhető az ép, befejezett felülettől: külső magassága 30 cm, sérült belső tagozatának magassága 30 cm, sérült belső tagozatának magassága 40 cm, eredeti szélessége nem mérhető, vastagsága 15 m. Feltehetően egy kapu vagy ajtó bejárati, kávásán kiképzett szárköve. Tagozata: 12 cm mélységű 5 cm szélességű káva utáni 1 cmes léc után 4 cm-es kima-kiképzés. Anyaga riolit tufa. Ugyanebből a mélységből származik egy erősen sérült két oldalán megdolgozott, egy tagozatú, párkány kinnállással kiképzett kapu vagy ajtó bejárati szárkőfelső záróköve. Mérhető derékszögű ép él hossza 12 cm, vastagsága 14 cm, sérült szélességi éle 14 cm. Anyaga riolit tufa. Értékelhető darabunk még kettő van. Az egyik egy kváderesen megdolgozott homokkőből való töredék, valószínű kapu szárkő alatti alapépítmény köve. Mérhető vastagsága 15 cm, derékszögű ép éle 27 cm illetve 29 cm. A másik egy három oldalon megmunkált erősen sérült tufából faragott töredék. Keskeny oldalán 3 cm kiállású 7 cm széles párkány kiképzés, felső ép éle 7 cm, alsó ép éle 10 cm, teljes hossza 13 cm. Mérhető vastagsága 8,5 cm. A fent sorolt jól mérhető és meghatározható faragott köveken kívül a 4-5. ásónyomból előkerült még négy darab, különböző szabálytalan idomúra törött kő, mindegyiknek egy-egy oldala megmunkált felületű. Úgy tűnik, hogy anyaguk azonos a méreteikkel együtt leírtakéval. Ez a kilenc sérült kőtöredék igen valószínű, hogy az András-templom 1628-ban befejezett építési korszakához kapcsolható. A tagozatos párkánykő semmi esetre sem lehet XVII. századinál régebbi. A harangtorony belsejében, az 5. ásónyomból kerültek napvilágra, szerintünk jelentőséggel bíró, kőtöredékek. Ebben a mélységben leltünk egy 8 cm vastagságú, mérhető 21 cm-es élhosszúságú, 20,5 cm felső mérhető szélességű és 14,5 cm alsó szélességű méretekkel leírható kőtábla töredéket. Az eredeti faragványnak megmunkált bal alsósarkában egy sérült alsó lábszár ábrázolás van. A lábszár és a sarok teljes épségben látható, a kőlap a lábfej közepénél tört le. A láb dőléséből talán arra következtethetünk, hogy egy lábujjhegyen támaszkodó figura részletét őrizte meg a sérült kőemlék. Anyaga riolit tufa. Ugyanilyen anyagból készült egy félgömb alakú felső záradék töredéke is, melynek magassága 6 cm az alatta levő 1 cm-es íves pálcával együtt. Ezt vésett, 2 mm mély elválasztó vonal szegélyezi. Ugyancsak innen került elő egy ovális felső záródású kőtábla összeillő két töredéke, a koronázó felső léc alatt vésett szöveggel. A nagyobbik darabon REG: H, a kisebbik darabon E(?) B betűk olvashatók. A léc feletti középső négy osztású záradék rózsa mérhető vastagsága 4,5 cm, szélessége 5,5 cm, magassága 5 cm. 164 C^