Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - II. Régészet - A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban

Szeptember 18-ától az illetékes szervek jóváhagyásával a kutatást kiterjesz­tették a nyugati bejáratnál a lépcsó'feljáró melletti járda 4 m 2-es területére, va­lamint a podeszt délnyugati része mellett a helytörténeti irodalomból legjobban ismert építmény, a harangtorony, az ún. Verestorony valószínűsített helyére, mint­egy 16 m 2 felületen. Egy 6 m 2-es felületen pedig hozzákezdtek megkutatni a po­deszt északi részénél, a lelkész-feljáró mellett keleti irányban azt a területet, me­lyen az 1802-ig kis hajó-nak nevezett és az András templommal összefüggő' épít­mény állott. Ez a gótikus Szent András templomban nagyon súlyos, jóvátehetet­len károkat okozó 1564. évi tűzvész utáni - csak időlegesnek szánt - ún. Imaterem helyével azonosítható. Szakmai tanácsadással és a szükséges helytörténeti, építé­szettörténeti publikációk és ábrázolások rendelkezésre bocsátásával nyújtottam ekkor segítséget. Az építészeti vizsgálat a podeszt, illetve a jelenlegi járdaszintjé­tó'l számítva a nyugati bejáratnál 110 cm, a másik két területen 60 cm mélységben folyt. A társadalmi munkában dolgozók mellett a Debreceni Épító'ipari Vállalat már ekkor gépi segítséget adott a kiásott törmelékes föld elszállítására. Szeptem­ber 20-a után a munka részben személyes felügyeletem alatt is folytatódott, a vi­szonylag szűk szelvényekben egy ásónyommal mindenütt lejjebb haladtak. Mivel a három objektum: a Cserepes vagy Fehértorony (az András-templom nyu­gati tornya), a Verestorony és az északi Imaterem területére egy időben kiterjesztett vizsgálat a podeszt, a nyugati lépcsó'feljáró és járda tervezett megbontásán túl nagyobb méretűvé fejlődött, 1980. szeptember 30-án a Déri Múzeum kutatási en­gedélyt kért. A kulturális minisztérium múzeumi osztálya e beszámoló írójának leletmentési ásatási engedélyt adott és jóváhagyta a felterjesztett konzultánsokat is, Kertai Lászlót és Entz Géza Antal művészettörténészt (Budapest). 8 így az október 2-tól november 3-ig folytatott kutatást irányítottam Kertai Lászlóval együtt. A területet tervszerűen és három szakaszban kutattuk tovább: eló'ször a Ve­restorony alapfalainak elhelyezkedését tisztáztuk, azután az északi imaterem szel­vényét bővítettük, végül a nyugati bejáratnál talált falmaradványok összefüggé­seit igyekeztünk tisztázni. Mindhárom területen csak olyan kiterjedésben és mély­ségig dolgoztunk, amennyi szükséges volt a tél beállta eló'tt és az elkövetkezendő' 1981. évi munka megtervezéséhez. A tervezésnél már figyelembe vettük, hogy az illetékes szervek támogatták azt az októberre kialakult elképzelést, hogy ha érté­kelhető objektumokat találunk, azokat a megfelelő konzerválás után műemléki bemutatási szintre felfalazzák és így romkert alakuljon ki a Nagytemplom körül. 8 A régészeti kutatás engedélyezése ügyében eló'ször a Hajdú-Bihar megyei Tanács VB Építési-, Közlekedési és Vízügyi osztálya kereste meg levélben 1980. szeptember 15-én az országos Mű­emléki Felügyeló'séget. Erről egyidejűleg értesítette a Megyei Múzeumok Igazgatóságát és név szerint e beszámoló írója részére javasolta ásatási engedély megkérését. Dr. Angyal László osz­tályvezető ugyanebben a levélben jelezte, hogy a kutatás támogatására a Hortobágyi Intézőbi­zottság 30 000 Ft-ot biztosított. Lásd Déri Múzeum Irattára 531/1980. sz. alatt. - Az ásatási en­gedély ár. Móáy György részére október 20-i keltezéssel érkezett meg, száma: 27836/80. Októ­ber 2-ig Berettyóújfalu-Herpály középkori falusi templomainak leletmentő ásatását végeztem. 160 ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom