Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Orosz István: A 80 éves Módy György köszöntése

embereket. Az egész életében Hajdúböszörményben alkotó Maghy Zoltán igazi tehetségét abban találja meg, hogy „a hajdú végeken sem szikkadt provinciálissá". Az élete végén mizantróppá váló Senyéi Oláh István szavainak idézésében nem nehéz a művész vallomásával egyetértő' Módy Györgyöt is felfedeznünk. „A magyarság jelentőségét a képzőművészetben az adja meg, hogy milyen mértékben kapcsolódott be az egyetemes, más népekkel közös problémák megoldásába, nemzeti sajátosságú művészetével." Holló László történelmi képeit is az a tudós elemzi, aki nemcsak a művészettörténetben, de a művész által megjelenített történeti korban - Koppány és szent István korában - is járatos. így állíthatja elemzése középpontjába azt a felismerést, hogy Holló László képi világában Koppány „nem a gonosz jelképe... hanem tragikus képviselője egy meghaladott társadalmi rendnek". István pedig nem a kemény és szigorú győztes, hanem olyan uralkodó, aki, fájdalmával küzd, hogy csak fegyverrel lehetett utat törni az újnak. Módy felfedezte Holló képeiben, hogy a művész a turáni búsmagyarkodással szemben „mélyen bele érzett a pogányság és kereszténység, a nemzetségi társadalom és a feudális állam nagy válságába, melynek szaktudományi tisztázása is csak éveinkben történt". A középkori régészet sajátos módon került Módy György érdeklődési körébe. Szabó István és Balogh István mellett tudományos kutatásait a muzeológus Zoltai Lajos, Debrecen és a környező települések történeti múltjának legjobb ismerője befolyásolta. Zoltai kutatási eredményei azonban többnyire csak írásos forrásokon alapultak, településtörténeti megállapításait ritkán tudta régészeti ásatásokkal alátámasztani, mivel ezekhez hiányoztak az anyagi eszközök. Módy György jól kihasználta az 1960-80-as években adódó lehetőségeket, amelyeket a Déri Múzeum igazgatói (Dankó Imre, Gazda László) a szűkös források ellenére is biztosítottak a régészeti, közte a középkori régészeti kutatásokra. Igen alaposan bedolgozta magát nemcsak a régészet elméletébe, de az ásatások napi gyakorlatába is. Ehhez felesége, a régész Nepper Ibolya révén a családi alapok is adva voltak. Aligha tévedek, ha úgy vélem Módy György nagy élvezettel vett részt az ásatásokban, amelyek többnyire az ő történeti forrásismeretén alapultak. Évtizedek távlatából sem felejtem el, hogy személyes megismerkedésünk, 1957 után, az 1960-as évek elején milyen lelkesedéssel beszélt arról, hogy sikerült Gazdapusztai Gyulával együtt a mai Téglás határában egy Szentlélek nevű prédium kisméretű, Árpád-kori templomát és a körülötte lévő temetőt feltárnia. A feltárás országos jelentőségét talán kevésbé méltatta a középkori régészet, pedig kétségtelen, hogy Módy Györgynek sikerült először ásatással is igazolni Szabó Istvánnak a középkori társadalomtörténetben fordulatot jelentő megállapításait a korai Árpád-kori földesúri magánkezelésű gazdaságokról és e birtokokon (prédiumokon) és c^ u