Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - Földrengések a régi Debrecenben

jegyzője, hogy a lakosságot az rémítette meg, hogy a templomok tornyai kilengtek. Bár nem akadtunk még részletes kárjelentésnek a nyomára, de bizonyos, hogy a Nagytemplom két hatalmas tornya, ha már szemmel láthatólag megmozdult a földrengés során, olyan erővel hatott a bolthajtásos hajókra, hogy ott repedés indult meg. A másik ok a Nagytemplom építés történetében leli magyarázatát. A templomot több részletben építették. Jórészt a lebontott András-templom alapjait nem teljesen szakszerűen felhasználva, Péchy Mihály ez ellen tiltakozott is. A templom fő- és kereszthajóinak építése 1814-re befejeződött. A nyugati tornyot 1818-ra, a keleti tornyot viszont csak 1822-re építették fel. Az utóbbival együtt készült el a két torony közötti, a háromszögű timpanon fölé húzott mellvédfal is. Az elhúzódott építkezés miatt, de amiatt is, hogy a déli és a teljesen ki sem épített északi kereszthajó - tulajdonképpen nem más, mint boltíves karzat - nem nyugszik a régi templom alapfalain, az egész épület egyes részei között nem volt meg a szükséges „építési összetartás". A nyugati torony hatalmas súlya nyolc éven át nem volt kiegyensúlyozva keleti toronnyal. Már ez károsodást indíthatott el. Ezt tetőzte az 1829. évi földrengés, 1834 őszén világosan látszottak a bolthajtások korábban is csak kiékeléssel „gyógyítgatott" repedései. Figyelmünk erre már az 1980-81. évi Nagytemplom körüli ásatásoknál ráirányult, beszámolónkban röviden érintettük ezt a kérdést.

13 Sajnálatos, hogy az elmúlt két esztendőben tájékozatlanságból, a templom építésének nem kellő ismeretéből, különösen is az 1834. évi földrengés során keletkezett újabb károk elfelejtődéséből fakadóan a boltozatokban és a falakon 250 évvel ezelőtt meglevő repedéseket a Verestorony, a Cserepes torony nyugati része és a Szent Andrástemplom északi sekrestyéjéből az 1564. évi tűz után Melius Juhász Péter kezdeményezésére épített imaterem feltárását eredményező kutatáshoz igyekeznek kötni. A Nagytemplom földrengés okozta kárainak helyrehozatala végül is 641 forint 48 krajcárba került. A kőműveseknek 377 forintot, az ácsnak 27 forintot, a napszámosoknak 32 forint 21 krajcárt fizettek. Ezenkívül Füzesi István kötélverőmester számlája a felhasznált kötelek ért 181 forint 39 krajcárt tett ki, Krauth József pedig a csigákért 23 forint 48 krajcárt kapott.

14 De a télen már újból megnyitották a templomot a híveknek. Az 1834. évi földrengés, mint láttuk, emberéletet nem követelt, de mind a lakosságnak, mind a városnak és az egyháznak súlyos károkat okozott. Pedig Debrecenben ezúttal is, mint 1829-ben, a földrengésnek nem a legpusztítóbb módja mutatkozott meg. Szatmár és Belső-Szolnok megyékben volt a epicentrum. A földlökések itt dél felől érkezve reggel 7 és 8 óra között kezdődtek és sorozatosan megújultak. Az érkörtvélyesi és érendrédi református templomok összeomlottak, Nagykárolyban a városházát, a gróf Károlyi család 13 A 2. jegyzetben idézett mű, i. h. - A Nagytemplom építéstörténetére lásd még Balogh István: A debreceni Nagytemplom. (Budapest, 1962.) Passim. 14 A 10. jegyzetben idézett kártételi jelentésekhez csatolták, a költségek elszámolását Kenesey Mihály, az „Eklésia Perceptora" hitelesítette. <$ 107