Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)
Móricz és Debrecen (1980)
mert nem találják az eszmények és a valóság-támasztottá feladatok között a helyes arányt, s hol egyik, hol másik irányba hajlanak, torzulnak el. Matolcsy azért lehet szimpatikus, azért lehet tragikus hős, mert bár kicsiny dolgok törik, de „belső, emésztő küzdelmek hosszú sorát harcolja végig, míg kimondja a világgal való szövetséget". Azaz Tömöry is voltaképpen a cselekvő-mozdító irodalom híve, elkötelezettje 41 , akárcsak O. Szabó Mihály, aki a Rokonok megjelenése alkalmából fejti ki hasonló nézeteit az „igazi" irodalomról. 42 Igaz, ő azt is megjegyzi: „Móricz, a művész gyönyörű képeket alkotó ecsetjét felcserélte az apostol néha igazságtalanul sújtó ostorával." Az említettekkel bizonyos mértékig szembenáll az az irányvonal, amelyet Csák László képvisel. Csák elismeri Móricz írói nagyságát - A nap árnyékát elemzi -, de azon kesereg, hogy a kálvinizmust épp azok hagyják cserben, akiknek a legtöbb közük van hozzá, s akikre a kálvimzmusnak is a legnagyobb szüksége lenne. Azért háborog, mert méltatlannak érzi a történelmi alakok koturnus nélküli ábrázolását, a prédikátorok jellemzésénél meg kifogásolja, hogy a jelen lelkészi kar állapotát vetíti vissza az író „dicső századokba". Vagyis írása erősen defenzív; minden kritikától félti az egyházat. Hogy álláspontja mily kevéssé szilárd, bizonyítja, hogy A fáklyából húsz évvel a megjelenés után - már „szeretetteljes hangú megjegyzéseket" érez ki a református papság iránt. (Igaz, ezt úgy is felfoghatjuk: mindez az egyházon belül végbement szemléletváltozás eredménye.) 43 Csák cikkének hangja már érzékelteti: a harmincas évek második felétől egyfajta merevség érezhető Móricz értékelésével kapcsolatban, sőt bizonyos közöny. A kezdetektől folyamatosnak, élőnek mondható helyi Móricz-érzékenység tompulni kezd. Igaz, betegsége, nagy tervei miatt az író kevesebbet utazik (hírlapi adatát nem leltük 1936-1940 között városban-időzésének), ez nyilván hozzájárul a kapcsolat lazulásához. Csupán a színház körül leljük nyomát; 1936-ban újra bemutatják a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című darabját, ebből az alkalomból Juhász Géza szép cikket ír drámáiról 44 , s tudomásunk van arról, hogy Horváth Árpád tervbe vette Magyar Elektrájának megrendezését 45 . A hallgatás pedig annál feltűnőbb, mert korábban még életének apró eseményeiről, családi ügyeiről is közöltek híreket, az irodalmi érdekű apró-cseprő ügyekről nem is beszélve. Talán nem tévedünk, ha ennek magyarázatát az Ady Társaság egységét megbontó vitákban keressük, s abban, hogy a csoportosulás mögött álló Független Újság 1938 elején 41 Tömöry Lajos: Magyar reformárus lelkészek a mai magyar regényben. Közlöny, 1932. november, 3-4., december, 4-5. 42 0. Szabó Mihály: Móricz Zsigmond: Rokonok. Debrecenéi Szemle, 1933. március 3. 43 Csák László: A Csáky szalmája. Közlöny, 1936. május, 90-92. 44 Juhász Géza: Móricz Zsigmond drámái. Debreceni Újság - Hajdúföld, 1936. január 26. 45 lásd: A debreceni színészet története. 118.
