Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Móricz és Debrecen (1980)

tikájával szemben visszaszerzi azt a rugalmasságát, melyet a század utolsó éveiben, s az új századelőn végképp elveszíteni látszott. Ebből a csírából hajtanak ki a helyi nép- és tájkutató programok, a református népfőiskolát segítő igyekezetek, a Tanárképző Intézet tudományossága, s végső soron innen szökik szárba a Márciusi Front is. Végül innen építkezik a népi írók mozgalma, a református egyháztól átvett napilap, a Tiszántúl révén. Az 1930-as évek fordulójától evvel az árammal találkozik, ebbe kapcsolódik Móricz. Már nem csupán a személyes vonzódás (Oláh Gábor), a nosztalgia (diák-emlékek) hozzák Debrecenbe, már nem csak a Csokonai Körrel való régi kapcsolatai, nem is az enyhén erotikus szálak kötik (Magoss Olga), de az újuló szellem erős kötelékei vonják. Anélkül persze, hogy elszakítaná régi tartófonalait. Mert a barátságot ápolja a régiekkel (Csobán Endre, Gulyás István, Magoss György; és lánya, Olga, Oláh Gábor, stb.) ám a fiatalok sokkal inkább keltik fel érdeklődését (Juhász Géza, Gulyás Pál, Kardos László, Kardos Pál, stb.), s annyira, hogy a régi barátot, Oláht is az ifjak szemüvegén át tekinti. Oláht úgy látja most, mint aki közvetít a régi és új népiesség, a múlt század s a jövő irodalma között. Arra is Oláhban lát példát: a Nyugattal szemben először vállalkozik valaki az irodalom decentralizációjára.

8 A harmincas évek elején a Nyugat szerkesztőjeként maga is hasonló elveket hirdet meg, s ez - valamint fokozódó szociális éreklődése, a fiatalokban való társratalálása - mind nagyobb erővel rántja az Alföldre, kényszeríti Debrecenbe. Az Ady Társaság ülésein három ízben, a Csokonai Körén kétszer vesz részt, de ellátogat a Nyári Egyetemre és felolvas Oláh Gábor jubileumán is. Végül - de nem utolsó sorban - debreceni hónapja emlékeképpen, a Kelet Népe különszámával adózik nemcsak Nyilas Misinek, de a jövő generációjának is. Ez az élet-végi gesztus - úgy hisszük - legszebb vallomása a városról. u. Kevésbé egyértelmű, sőt igen hullámzónak minősíthető a város viszonya Móriczhoz. Ez az író - fentebb elemzett - magatartása, nyilatkozatai után meglepő, s különösen akkor tetszhetik annak, ha a kérdést Ady-párhuzamba állítjuk. A támadó, agresszívebb költő-társat ugyanis lényegesen könnyebben engedik növekedni, s majd inkább kezelik szőrmentében, mint a debreceni karakterhez emberi tartásban, habitusban, írói felfogásban közelebb álló Móriczot. Mi ennek az oka? 8 M. Zs.: Oláh Gábor. Nyugat, 1925. III. 257.