Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Ady és Debrecen (1977)

rétegek, korosztályok ugyan kötöttségektől függően fogadják be a teljes Ady-müvet vagy annak részeit - esetleg vetik el egészében a modern költészetet - de bizonyos, hogy a helyi intellektuális körökben állandó vita tárgya a Nyugat, Ady költészete. Ez csak úgy alakulhatott ki: a költő Debrecenből való távozása óta rendszeresen jelen van a helyi sajtóban. Ez a jelenlét elsősorban a novellista Adyra vonatkozik, de - másodközlések formájában - nem egy jelentős verse is napvilágot lát. Ha ehhez hozzávesszük, hogy mint volt debreceninek sorsát megkülönböztetett figyelemmel kísérik a helyiek, a volt újságíró-társak, hozzáadjuk, hogy a legtöbb lap hirdeti a Nyugat-könyvtár és a Nyugat folyóirat köteteit, számait, s megtoldjuk avval, hogy az egyes kritikákban, irodalmi polémiákban, recenziókban Ady - akár pozitív, akár negatív előjellel - de mindig mérceként, mérvadóként szerepel - nem csodálkozhatunk azon, hogy lassan Debrecenben felnő egy olyan nemzedék, amely őt tekinti példaképnek, eligazítónak a legfontosabb kérdésekben: az Ady Társaság generációja. III. Összegzésként a következőket állapíthatjuk meg. Adyt nagyobb szabadságigénye és személyes sérelmek vezetik Váradra. Sértések Debrecenben az újságírói pályán érik - később ezt általánosítja, kiterjeszti, érvényesnek érzi költői pályája egészének megítélésére. Debrecen-bírálata a váradi évek kezdetén direkt, konkrét, agresszív, A magyar városok sorozatban azonban - jelezvén, hogy sérelmeit feledni tudta - az elvek magaslatára emelkedik. A város ezentúl mint lírai emlék, vagy mint a kálvinista eszmeiség, protestáns magatartás legfőbb hordozója jelenik meg, a magyar társadalom egészében a szabadelvüséget, szabadgondolkodást hivatott képviselni. A bírálatok mozgató rugója 1902 után ez a felismerés lesz, s jóllehet kritikai hangja soha meg nem nyugszik - 1908-09 fordulóján csillapul a város funkció-elmaradása miatti türelmetlensége, őskeresése pedig megvilágítja előtte: nemcsak a radikalizmusnak, a megtartó erőnek is fontos szerepe van a fejlődésben. A város kiveti magából a nagy ambíciójú, világos fejű, jó tollú, de csak átlagos képességű költőnek látszó publicistát, majd - nagyváradi támadása idején - egységesen szembefordul vele. De míg a publicistával hangja szokatlan nyersesége és állításainak merészsége miatt sokat vitatkozik - a szépírót pártolja: Ady jelen van a lapok tárcarovatában, a város mindennapjaiban. Ez kezdetben a volt újságíró kollégáknak köszönhető, később mindinkább az esztétikai minőségi szint emelkedésének, végül az ismert nevű poétának. Ennek az állandó jelenlétnek a következménye, hogy még az országos polémiákat megelőzően végbemegy a személye és költészete ellen irányuló támadás, hogy viszonylag korán kialakul híveinek tábora, s azok-