Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Szombati Szabó István pályaképe, különös tekintettel debreceni indítására (1973)

szeres fejtegetéseire. A dicséret csak a megírás szépségét illeti, az előadás zengzetességét, veretes nyelvét, lendületét, maga a tárgy azonban „bizarr színben ragyog". - Hasonló mód jár bírálataival is, melyekkel társulati üléseken nem egy vihart kavar. Szépnek, lényegre törőnek találtatnak általában, de sok bennük a túlfűtöttség, s merészek az állítások. Az eddigiek alapján megállapítható, hogy Szombati-Szabó teológus éveiben elsősorban költői kérdésekkel viaskodik, költői pályára készül. Későbbi keletű kapcsolata a rendszeres filozófiai-irodalomtörténeti tanulmányokkal: valószínűleg Erőss Lajos és Öreg János hatására, kiknek előadásait különös előszeretettel látogatja, s talán az sem minden hatás nélkül maradó, hogy 1907-től ismét megindul a főiskolai szintű irodalomoktatás a kollégiumban. De tudományos érdeklődése soha nem tolakszik a költői elébe. A Hittanszaki Önképző Társulatnak tagja ugyan, de ott is költői munkáival szerepel, szónoki szereplés vágy a pedig saját költeményeinek felolvasásában nyer kielégülést. Hogy azonban papi ambícióit sem altatja mesterségesen, bizonyítja: amennyire rendkívüli irodalmi elfoglaltsága engedi, részt vesz a társaság emlékbeszéd-pályázatán.

36 A főiskolai élet azonban a szűk köri, s kollégiumi sikereken túl jelentősebb újdonsággal is szolgált. Olyan publikálási lehetőséget biztosított, olyan megnyilatkozási fórumot nyitott, ahol a liberális szellemnek megfelelő szabadsággal nyilatkozhatik meg a fiatal tehetség. Ilyen iskolai fórum voltak a kollégiumi és önképzőköri ifjúság problémáit tükröző, de a város, a külvilág felé megnyilatkozó lapjai a főiskolai fiatalságnak: a Hittanszaki Önképző Társulat Közlönye, és a Magyar Irodalmi Önképző Társulat Debreceni Főiskolai Lapok címen megjelenő folyóirata. - Az önképzőkörökben való jó szereplés tehát hamar ablakot nyit - ha szűket is - a világra. S az is igaz - nem túlságosan tág és nagyhorizontú ez a világ. Szombati-Szabó 1906-07-ben, a főiskola lapjaiban megjelent versei már címükkel is ezt bizonyítják. Elkésett dalok (Míg nem ismertelek, Csalódtam benned), a Superbia-ciklus darabjai: Sejtelmek (Hívott a szellő, Fehérvirágos akácok alján, Síró szavú kis csalogány, Szíved, ha eg)?kor...) stb.; árulkodnak a heves; érzékinek, viharosnak képzelt, de hamari, múló, s szentimentalizmussal telt szerelemről. A Rákóczi a határon..., a kuruc-kultuszhoz csatlakozó költő hazafias érzelmeiről ad számot didaktikusán: és sok rétorisággal, s negyvennyolcas eszményekről beszél. A De profundis, Vasárnapi ének, Golgotha, Jött a Halál, Örök adózás, A szív című versek pedig érdeklődése köreit, s annak sugarait mérik ki. Közülük legsikerültebbek azok a munkái, melyek ódai alapállásúak, de dalszem könnyedséggel írottak, s e dalszerűség folytán az óda izzó lendületének hevülési arányait nem érik el, s az idilli jövőhöz, homályos érzelmekhez szólnak (Parókiámhoz, Örökélet, Idyll 36 Értesítő, 1908-09/159-161.