Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Jánosi Zoltán debreceni munkásságáról (1975)

„ Mert férfias, bátor, becsületes. Igaz, hogy érdes egy kicsit. De hát Simára fogja majd csiszolni lassan Királyi udvarom, ha benne él. Sa drágakő... minél keményebb, Minél nagyobb bajjal csiszolható, Annál becsesebb. " - mondja Dávid, s a csatába indulni készülőt visszatartja a szemtőlszembe harctól. Bár büszke gyermekére, s méltán világban elért sikereire, egyre a régről maradt - véli biztos - keretek közé akarja zárni. Minél radikálisabban lesz szabadelvű Jánosi, annál inkább húzza egyháza. Sőt Debrecen is az obstrukciós szelek nagy buzgósága múltán nem hajlandó támogatni többé azt, aki megállapodni nem akar, vagy lazítani módszere következetességén. De mesterségesen rakott gátakkal nem lehet útját állni az indult akaratnak, a folytonos, állandó féltés ellenkező hatást vált ki. És „reggelenként felkelvén ... megálla az útfélen a kapukban, és mindenkit, a kinek dolga lévén, a királyhoz megy Ítélet végett megszólita" (II. Sám. 15: 2.): ,, Bizony, a király A nyáj mögül került királyi székbe, De a pásztorságot szépen feledte, S a szegény néppel nem gondol sokat... A jó király a népnek pásztora, Megvédi azt, a maga életének Arán is, a garázda farkasoktól" Mert Jánosi, hogy nyíltan politikus lenni nem tud, akaratát szociális ügyek intézésében érvényesíti. Már debreceni lelkészsége hírére is úgy harangoznak az újságok, mint akivel a nép jut győzelemre, itteni élete pedig nem más, mint egy nagyszabású missziói program megvalósítása. Az evangélium ehhez is jó talaj: Istenország eléréseért először az esetteken kell emelni, hogy érhessék a társadalom általános értékszintjét. Emberbaráti alapon, s mint a társadalom fejlődéselméletével ismerős, Jánosi támogatja a szociális követeléseket, sőt maga szervezi, irányítja azokat. Árvákért, betegekért, testi fogyatékosokat, esetteket segíteni, társadalmi szeretetmozgalmat indít, Móriczhoz hasonlóan emeli a szavát Ököritó áldozataiért, a külvárosok lakóiért, általában a szociális nyomorúság ellen, nagy szerepet játszik a hírhedt Hortobágy-panamák leleplezésében. De ez az evangéliumi szeretet-munka másra is irányítja a figyelmet. Debrecen, agrárvoltában is a Tiszántúl egyetlen iparosult, kereskedő-városa, ahol nagy számú szabad erő - zsellér, cseléd, vándor- és bérmunkás proletárok élnek. A szegénységhez járván Jánosi így velük kerül kapcsolatba. A téglavetősiekkel, a Homokkert,