Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Debreceniek a Nyugatban (1978-80)

Oláh irodalmi útja, fejlődése egyébként példásan végigkövethető a Nyu­gat kritikáiban. Keletiek Nyugaton című útirajzát kedvezően, sőt örömmel üdvözlik - hiszen éppen arról számol be, hogy Szabolcska városában is na­gyobb ütemben indul meg a kultúra polgárosodása. (A kissé teátrálisnak mondható befejezés egyenes bírálat a város ellen.). 22 Ezt a hangot ismétli meg Ady nevezetes kritikájában a „közé kell annak az egy lónak csap­ni"-képpel. 23 Nagy Zoltán már kételkedik. Nem érti, hogy Oláh Petőfiről írt és korát megelőzően strukturális vizsgálódású munkájában miért kellett az anyaggyűjtésnek és csoportosításnak „akadémikus" útját választania egy általános impresszió megfogalmazása helyett - jóllehet elismeri, hogy a könyv sokban hozzájárul Petőfi jobb megismeréséhez. 24 Babits a Korunk hőséről, 15 Tóth Árpád a Viola elbukottvóX írván mélyítik a kételkedést, 26 végül a kegyelemdöfést Ady adja meg a Szegény magyarokról szóló, már említett kritikájában - halotti beszédet tartván Oláh Gábor s a hozzá hasonlóan tehetséges, de a keresztutaknál tétovázók felett. 27 Mindezeket azért adtuk - a rendelkezésünkre álló rövid terjedelem ellenére - ilyen részletességgel elő, mert a historikumból több következtetés vonható. Oláh mindenképpen átmeneti jelenség a korai Nyugat és a kései nép-nemzetiség társadalomszemlélete, müvészetfelfogása között. Megvan benne a mindkét irányba való elmozdulás vágya, akarata, de mégis úgy érzi, hogy közbülső posztot kell elfoglalnia és vállalnia az átmenetiséget. Inkább önbiztatás, mint exhibicionista kinyilatkoztatás az, hogy egymaga decentra­lizálja az irodalmat, frontot teremt, megőriz, képvisel. Egyszóval: Oláh útja a Nyugatnál ismét csak a debreceniekről általában mondottakban erősít bennünket. A vidék a hagyományőrzés elsődlegessége mellett nem vágja el az új szellemiség befogadásának lehetőségét - a liberalizmus köldökzsinórja tartja - s a Nyugatban is ez dolgozik; igyekszik elveinek megnyerni a vidé­ket. Ám - mint utaltunk rá - csak szándékában őrzi a liberalitást (forradalmi magatartásához híven) - a cselekedetekben nincsen distinkció. Az eddigi vélekedésekkel szemben meg is állapíthatjuk: nem az a baj, hogy a Nyugat nem foglalkozik a vidékkel - s így a debreceniekkel - hanem az, hogy jelentős teljesítményeiket, nép-nemzetit megújító kísérleteiket, a nyugatos­ság felé való tapogatódzásaikat elutasítják, s a népiesek körén belüli különb­ségeket nem érzékelve a debrecenieket azonosítják Rákosi Jenőékkel. 28 22 Keletiek Nyugaton. Debrecen, 1908.; Hegedűs Gyula: Keletiek Nyugaton. Nyugat, 1908. II. 444-445. 23 Ady Endre: Az élet lobogója alatt. (Oláh Gábor verseskönyve) Nyugat, 1909. I. 24 Nagy Zoltán: Petőfi képzelete. Nyugat, 1909. II. 573-574. 25 Babits Mihály: Korunk hőse. Nyugat. 1910.1. 473-474. 26 Tóth Ái-pád: Viola elbukott. Nyugat, 1911.1. 987-988. 27 Ady Endre: Szegény magyarok. (Regény) Szegény Oláh Gábor. Nyugat, 1914. I. 497-498. 28 Lásd az Oláh Gáborról szóló irodalom általános megállapításait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom