Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Tornyot választok (Páskándi Géza Apáczai-drámájáról) (1972)

adaptálni hazai viszonyokra is. Hogy csak hirdetni kell a megismert - odakinn már természetesen hódító s ekkorra uralkodóvá lett elveket, s csupán a pedagógia magyar nyelvére kell azokat fordítani. Nagy energiával lendül is a munkának, ahogy mondta „nekidühödve az írásnak", a főiskola átszervezésének. De a honi viszonyok alaposabb ismerete elkedvetleníti. Kiszorul az élet legtöbb területéről, egymás után vonja vissza tapogató csápjait, egyre inkább tudományaiba menekül. Csak a méltatlan vádak emelik ki onnan kényszerűen kisebb körbe - a kolozsvári középfokú skóla üszkös falai közé lökve. És - bár fiatalkori önmagához képest (milyen különös is véle kapcsolatban ezt a szót használni - de hisz teljes életet élt!) egyre kisebb igazságokat hirdet, de egyre inkább hazai, hasznosítható-valósítható méretűeket. S így válik végűi hazai viszonyok között is tudatosan, vállalt forradalmárrá. Nemcsak elveiben - tevőként is ténylegesen kor ellen - mert jövőt készítő dolgozóvá. Independenssé - ahogy akkor mondták, s amely szót ma is használhatnék bátran: a gyakori alkalom, s a fogalom tartalmát megadó példák magyarrá emelték. De Páskándi nem ír hagyományos értelmű történelmi drámát. Maga mondja: csak a lélektani hitelre igyekezett. Miért elemezgetjük hát, egészítjük ki még a történelem adataival a jól leírtat? Vagy - ha egészen pontosak akarunk lenni - avval, amit a jelen tudományosság s ahogyan lát?! - mert fogódzót keresünk, támaszt - bizonytalanok lévén. Amint a dráma is ennek dokumentuma: egy bizonytalan ember gondolat-bizonyosságai a történelem révén a jelenről, a história egy alakjáról, s olyanról, aki maga is bizonytalan volt a dolgaiban. Erkölcs-ember lévén Páskándit is ez érdekli egyedül, a folyamat. Apáczai nem eleve tudva, biztosan, és tanítvány-tudását tűzön-vízen át érvényesítőén, mereven - a körülmények kényszerítő hatására választja az egyetlen lehetséges utat: a továbbhaladásét. Szemben a dolguk eleve tudók mert csak egyéni érdekük sajátját szolgálókkal. Ezért lehet tisztán, jövőt szolgálón történeti, ezért lehet ma is érdekes-értékes. Gondoljunk csak gyorsan változó világunkra! - Amint Páskándi is moralista éppígy. A drámai helyzet tehát meglehetős groteszk. Olvashatjuk is több helyütt Páskándiról, hogy a modern irányzatokhoz, a nyugati-franciás abszurdhoz közelít, hogy gunyoros eszközökkel él s más hasonló summázatot. Mi egyszerűbben mondanók, s annyit csupán: realista. S ha azt kérdezzük, miért - azt feleljük: ilyen jelenlegi életünk, a mai: groteszk. S ha ezt nem hinnők el az elkészült darabnak, megnyugvást kaphatunk a dráma módosításából, mely nyilvánvalóan azért született, hogy frappánsabban fejezze ki ezt a tételt. - A második felvonásba betét ékelődik: a nyilvános vita előtt helyszín-szemlét tartanak a nagyteremben. Bejön a szolga, a sisera-hadhoz tartozó, szimatol, hogy nincs-é megbújva valahol anarchista, rebellis szándék. Végigrendőrködik a padsorok között: „Van itt valaki?! Senki. Jöhetnek. Teljes a biztonság! - He-he. De nem mindenkinek. He-he. Csak a nagyságos fejedelemnek. Meg Basirius uramnak. De Apáczainak! (Megvonja a vállát,