Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Juhász Gyula Atalanta című operettje Debrecenben (1970)

(körülbelül az Újházi Ede-féle szerepkört töltötte be) irodalmi s esztétikai ízléssel bírt, mindenek fölött azonban jó üzleti érzékkel rendelkezett. Ez azt jelentette, hogy nemcsak együttese művészi színvonalát igyekezett minden műfajon belül a lehető legmagasabbra emelni, de - elvetve a fiktív átlagnéző kategóriáját - kiszolgálta valamennyi közönségréteg igényét is. - így érthető, hogy operettek, daljátékok mellett klasszikus sorozatokat rendez, s modern szerzők müveit is felveszi műsorába (Oláh Gábor néhány előadást ígérő darabjait is ő állítja színre). Ez a sokoldalú tájékozódás választatja vele Juhász operettjét is. Nagyváradról való hazaérkezése után azonnal munkához lát. Társulata legjobb erőit igyekszik mozgósítani az erőpróbára: Rózsa Lilit, a kedvelt primadonnát, Huzella Irén drámai szendét, Gerő Idát, a kiváló komikát, a baritonista-bonviván Horváth Kálmánt, a komikusok közül Nádor Zsigát, Ligeti Lajost, Gyöngyi Izsót. De jelentős szerepet vállal ő maga, s aki estéről estére a legtöbb babért szokta aratni, felesége, a színház vezető művésznője, Singhoffer Vilma is, Atalanta szerepében.

2 Zilahy előkészületi gondjai közül természetesen az újságok alapos informálását sem felejti ki. A debreceni lapokban március közepétől kezdve mind gyakoribbak a híradások a darabról s a bemutató előkészületeiről; a színészek nagy játékkedvéről s a szerzők várható látogatásáról. - A tudósításokban különösen jeleskedik a Debreceni Függetlenségi Párt hivatalos közlönye, a Debreczen című lap, ahol ekkor Móricz Pál a szerkesztő. Móricz személyesen tekinti meg az előkészületeket, majd a darab főpróbáját, s tapasztalatairól rendszeres beszámolókat közöl. Érdeklődése azonban nemcsak Zilahy társulatának s az új operettnek szól, nem csupán újságírói hivatásából fakadó: a szerzőkhöz fűződő baráti szálak is kötözik. Deésyt mint szegedi színészt ismerte már; kezdő újságíró korától kezdve jó kapcsolatot ápolt vele, Juhász Gyulát pedig első szárnypróbálgatásaiban segítette, midőn - mint a Szegedi Napló szerkesztője - a költő néhány zsengéjét közölte lapjában. Bár a „holnaposokat" általában fenntartással fogadja, mint irodalomban járatos, jószemű szerkesztő, mégis nagyra értékeli Juhászban a vérbeli poétaembert, „mert nem mocsaras kútból meregeti költészetének gyöngyeit", s mert „zengő magyar nyelvünket is mesterileg kezeli."

3 - Igaz, kissé a tanítvány mögött maradó mester sértett rezignáltsága szól belőle, de éppen ez a tény emeli ki erkölcsi, tiszta, egyéni érdekektől ment alapállását. Az április 1-i premierről lapja másnapi számában meleg hangon emlékezik meg, s külön kiemeli, hogy a siker ezúttal nem a szokásos reklámhadjárat, propagandamunka szappanbuborék sikere, de a darab belső értékeiből fakadó, s komoly művészi munka, erőfeszítés és együtt dolgozás eredményeként született.

4 - Április 3-án vezércikkben foglalkozik az 2 A részletes szereposztást lásd: Atalanta. Debreczeni Újság, 1909., március 3 1. 3 Az Atalanta szerzőiről. Debreczen, 1909. április 1. 4 Atalanta. Debreczen, 1909. április 2.