Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Nagy Zoltán kuruc versei (1970)

Kuruc nóták A költemény három, egymáshoz lazán fűződő részből áll. Az első, a ku­ruc legény nehéz búcsúja nyeregbeszállás, a táborba indulás előtt, a második Borbély Balázs híres tiszabecsi csatájának leírása; a harmadik - feltehetően - a csata utáni pillanatokat örökíti meg, a legények jókedvű hejehujáját. ­Hosszabb, nagy időt átfogó történetet mesél el tehát a költő, de nem egyetlen versben: három képet, pillanatfelvételt készít olyan eseményekről, melyek egymással logikai kapcsolatban állanak. Nem szükséges tehát előadás köz­ben sűrítenie, az egyes képeket jól kiszínezheti. így áll elő az a románcos for­ma és előadásmód, mely a XIX. század második fele óta kedvelt a magyar irodalomban, de amely főleg az Arany-féle idő- és eseménysürítő balladák költői értékeinek devalválódásával lett általánossá. 23 A bíráló bizottság (S. Szabó József, P. Nagy; Zoltán és Csűrös Ferenc) véleménye szerint: „Mind a három szerencsés tapintattal találja el a népi-naiv előadásmódot. Az első és a harmadiknak ügyes, pattogó verselése is nagyban emeli a költemények érté­két. A második balladaszerű dal (...) szintén sikerült költemény." 24 A bírálat első két megállapítása helytállónak mondható mai ítész szemé­vel nézve is: a költő nagy fejlődést tett Cinka Pannához viszonyítva verse­lési téren, sőt - némi túlzással ugyan - azt is mondhatjuk: ami megtanulható a költői mesterségből, mindannak birtokában van. Ismervén azonban a két és fél évvel korábbi kezdeményét, meg kell jegyeznünk azt: a valóban pattogó alapritmus sok mindent feledtet a rímek gyöngeségéből (szállok-állok, társom-várom). Monotonná mégsem válik ez a rímelés, mint a Cinka Panna esetében: a 6, 6, 12, 6, 6 szótagszámú sorok x a y a rímeléssel (az utolsó sort megismétli) nem ad erre módot. A sorismétlésnek, a szakasz-záró sorok ismétlésének a szigorúan, tudatosan szerkesztő Nagy Zoltánnál a későb­biekben is jelentős funkciója lesz, bár az ismétlésnek sohasem gondolati, inkább csak hangulati szerepet juttat. Pl.: „ Hervad már, hervad már A virág a száron, Láttad-é, láttad-é virágos kis kerted Kökényszem ü párom, Kökényszemű párom. " 22 Mj.: Debreczen, 1904. február 4. és Debreceni Főiskolai Lapok, 1904. március 20. 23 Lásd: Arany János: A méh románca, Gyulai Pál: Éji látogatás és Hadnagy uram, Tolnai Lajos: A szegény vándorló legényről, Kiss József: Czobor Erzsike, Tóth Kálmán: Két ruha, Kozma Andor: A fecskefészek, Szabolcska Mihály: Dal a kis Demeter Rózsikáról című verseket. 24 A Debreceni Református Kollégium Főiskolájának Évkönyve 1903-04., 78.

Next

/
Oldalképek
Tartalom