Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Érmelléki szőlőhegyek rendszabályai a XIX. század végéről

táj sajátos, olykor távoli hagyományokban gyökerező arculatát is.

6 Ugyanakkor természetesen minden új rendszabály egyben kifejezi a hatóságok, az államigazgatás, a társadalom újabb elvárásait is. Bizonyára nem lesz tehát érdektelen, ha megvizsgáljuk a XIX. század utolsó negyedében készült érmelléki szőlőhegyi rendtartások egy csoportját. Nem egyértelmű azonban magának az Érmeiléknek a meghatározása. Amikor Érmeilékről szólunk, legalább három, de alkalmasint négy nézőponttal találkozunk. Földrajzi értelemben a. táj meghatározója az Ér folyó, vagy inkább „árok", mely egykori ősfolyamok mentén megmaradt mélyedéseken át a szatmári, szilágysági, nyírségi dombok felől érkező vizeket gyűjtötte össze, s több helyen kiszélesedő mocsarakat képezve vezette le a Berettyóba. Ez a hatalmas lápvilág az 1880-as években megépült Ér-csatorna segítségével csökkent, de véglegesen csak a XX. század második felében szűnt meg. A Szatmár, Szilágy és Bihar megyékre kiterjedő Érmeilék mintegy 1600 négyzetkilométer nagyságú, 31 ősi településű faluval.

7 Másik megközelítési lehetőség az egykori Bihar vármegye érmelléki járása, mely 1871-ben Székelyhíd központtal, 36 falut foglalt magába úgy, hogy a földrajzi értelemben vett Érmellékből csak 13 falu került ebbe a járásba (Piskolt, Érmihályfalva, Érsemjén, Érselind, Érkenéz, Diószeg, Érolaszi, Köbölkút, Nagy-, és Kiskágya, Félegyháza, Bagamér, Székelyhíd) a többi 23 falu a bihari Hegyköz és a Nyírség falvaiból adódott. (Almosd, Asszonyvásár, Csokaly, Eradony, Jankafalva, Hosszúpályi, Érkeserű, Kiskereki, Koly, Kókad, Nagyléta, Ottomány, Gálospetri, Monostorpályi, Pocsaj, Szalacs, Szentimre, Szentmiklós, Vajda, Értar csa, Vasad, Vértes.) Harmadik szempont az érmelléki borvidék, mely természetesen nem foglalja magába a mocsárvidéket, hiszen ott nem voltak számottevő szőlők, de a földrajzi, illetve a közigazgatási értelemben vett Érmeiléken kívül többen ide sorolták a Berettyó bal partjától Nagyváradig, sőt a bihari magas hegyekig terjedő bortermő hegyeket, a Hegyközt, vagyis a nagyváradi, szalárdi, margittai járás mintegy 15 faluját (Hegyközcsatár, Hegyközújlak, Biharpüspök, Bihar, Fugyivásárhely, Érkávás, Érhatvan, Bogyoszló, Albis, Margitta, Érkörtvélyes, Pér, Fancsika, Tasnád, Szakasz, Szalacs.) A Mezőgazda című lap névtelen tudósítója szerint az érmelléki borvidék kiterjed még Bihar megye béli, belényesi, élesdi, tenkei, vaskohi járásaira, s a Szatmár megyei erdődi, nagybányai, nagysomkúti, szatmári, szinyérváraljai járásokra is, de előbbi vidéken valójában nem voltak már számottevő szőlőhegyek, a szatmáriak pedig csak a Rákóczi-szabadságharc után, a Károlyi grófok közreműködésével alakultak, így nem tekinthetők a történelmi érmelléki borvidék részének.

9 6 Vincze István 1961. 96-97. o. 7 Benedek Zoltán 1996. 11. o.; Számadó Ernő 1976; Mózes Teréz, 1981. 51. o. 8 HBML. IV/B. 404/a. 36. d. 1875. 9 Mezőgazda 1897. okt. 8; Égető Melinda 1985. 173-186. o. 263