Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

lyezték a nádcsövet, hogy azt bárki használhassa. Ezeket a kutakat minden évben ki kellett tisztítani, a lépcsőket újra vágni, esetleg - ha a fala beomlott - új kutat ásni. A legjobb vizű sírkutak éppen az említett Fazíkér oldalon voltak. A sírkutakban rendszerint elszaporodtak a békák, de a falusiak véleménye szerint ez még tisztította a vizet. /. Sajó Sándor, aki 1878-ban született, mondotta, hogy amikor a kantával vizet akartak meríteni, előbb jobbra-balra meglengették a vízben, félbe hajtva ezzel a víz felszínére ráhullott szennyeződést és a békákat. A sírkutak későbbi maradványai a faluszéli vályogvető gödröknél maradtak fenn, de itt a vályogvető cigányok már gémet építettek mellé, s vederrel merték ki a kút vizét.

61 A XIX. sz. második felétől egyre inkább szaporodtak a gémeskutak. A lecsapolások után egyre összefüggőbbé váló legelőkön a község nagy gulyakutakat ásatott. {Nagy-kút, Óriás-kút, Éghíggya-kút, Foka-kút stb.) Majd magánosok is ástak kisebb kutakat, ezeket aztán az illetőről nevezték el (Tóth-kút, Szűcsök kútja stb.), máskor az illető határrész nevét kapta a kút (Póska kút, Irtás-kút, Rakottyas kút stb.). 18. kép. A samarjai kút „gárgya" 61 A lápikút, sírkút a környező falvak, a Sárrét és az Ecsedi-láp falvaiban mindenütt ismert. Morvay 1940. 129; Kiss 1954. 351; Tálasi 1936. 129-135; Balogh 1943. 104; Nagy Czirok 1959. 125; Szabó 1965.82. 79