Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

7. kép. Szekérszín A porta másik szektorát az un. színáskert képezte. Ide hordták be a jószág eltartásához szükséges szénákat, termesztett takarmányokat, kukoricaszárat (kóró), szalmát, töreket (péva). Kivételt csupán a répa képezett, melyet főként a XIX. sz. második felétől termesztettek, ezt ugyanis ősszel a veteményeskertben földeltél el. A XIX. sz. második feléig, kb. az 1890-es évekig gyakran a szénáskert képezte a szérűt (szűrű) is, itt nyomtatták, szelelték a gabonát. (Itt állították fel pl. az első járgánnyal hajtott cséplőgépeket is. Ezeket, a nyomtatással egy időben az 1880-as évektől szorította ki a gőzerővel hajtott cséplőgép, amelyhez - a tűzveszély miatt - a falu szélén a községi legelőn jelöltek ki közös szérűt.) A szénáskertben a szénafélét, szalmát kazlakban, esetleg boglyákban tárolták, a kukoricaszárat (kórót) kúpokban, illetve kúpszerűen összerakott kazlakban (8., 9. kép). A takarmányok tárolására színféle épületet csak a XIX. sz. második felétől építettek. A 4, 6, 8 faágasra, gyakran szelemenes megoldással (a XX. sz.-ban kőlábra) épített nyerges szalmatetővel ellátott szín neve fészer vagy színaszín. (A fészer nyilvánvalóan az istálló végéhez épített félere szes-bö\ fejlődött ki.) (10. kép) A konyhakertben a legszükségesebb zöldség-, fűszerféleségeket termelték, s néhány igénytelenebb gyümölcsfa díszlett, inkább a gyerekek, mint a felnőttek kedvére. A porta ezen túl néha speciális épületekkel bővült. Már a XVIII. sz.-ban és később is volt 10-15 juhtartó gazda a faluban. A juhok téli ólát, a hodályt (birkaszín) az udvar végébe, rendszerint úgy telepítették, hogy maga az épület a színáskertbe nyúlt, csak a bejárati kapuja nyílt az udvarra. 57