Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Adatok a debreceni asztalos céh és a néi bútor történetéhez

mestereket: a mind magasabb szakmai követelmény, melyet a rokokó, biedermeier divat megkövetelne, másik az olcsóbb szériagyártás igénye az egyszerűbb néptömegek számára. 1829-ben kimondja a céh határozat, hogy „a beállni akaró ifjak szándékokat a tavaszi kántorgyűlésen jelentsék, utánna még egy mesteresztendőt" három, négy, vagy több mesternél szolgáljon, hogy „mesterségbeli tudományáról magát esmeretessé tegye".

73 Ezt ugyan 1844-ben eltörlik, de szemmel láthatóan nő a követelmény a rajztudás iránt. Az új rajzok már mind több művészettörténeti ismereteket is megkövetelnek. A XIX. század első felében készült mesterrajzokon már legtöbbször bonyolult, olykor szabálytalan térbe állított, tört számokban megadott méretarányokban kifejezett épületeket, épületrészeket kell meghatározott stílusban megrajzolni. Érdemes idézni néhány példát: 1846. máj. 13-án László Dániel feladata: Rajzoljon meg „egy négy öl széles, 2 láb 3 hüvelyknyi hosszú, mint szinte illyen mértékre széles, öt szegletű helyre készülendő, ugyantsak öt szegletre egy khíniai ízlésű mulatóházat emeletre, üveg ablakokkal el látva, keresztül való vágással". Még ugyanezen a napon: Somogyi István remek rajza: „Egy 20 öl, 4 láb, 2 hüvelyknyi hosszú, 6 öl, 2 láb, 9 hüvelyknyi szélességű helyre készülendő győzedelmi kapu. Az egyenes nézésből 5 lábnyira kimozdítva feljárással, oszlopokkal el látva, hozzá megkívántató galériával és győzedelmi czímerrel felékesítve. Keresztül való vágással." Még mindig ugyanezen napon Ádám Lajos rajza: „Oszlop mellé tört szögletre jó ízléssel készülendő kátédra, papszékkel és keresztül való vágással." 1847. március 15-én Dobrai István rajza: „Egy ovális mulatóház egy emeletre. Az első rész Dórái, a felső rész Jóniai oszlopok rendje szerint, a földszintről kettős ovális feljárással, a belső részébe szinte 23 négyszegű ölnyi pallózattal legyen bé rakva, a' felső rész félkerek ablakokkal el látva."

74 (22-24. képek) Az 1850-es évektől valamelyest enyhülnek a követelmények, s ismét a bútortervezés lép előtérbe.

75 Később a céhrendszer válsága erősebben érezteti hatását. Az 1870-es években mind alacsonyabbak a felvételi követelmények, a rajzoltatás megszűnik. 1872-ben mikor a céh - országos rendelkezésre - megszűnik, a megalakuló „asztalos ipartársulat"-ba 53 fő lép be, köztük bizonyára már olyanok is, akik korábban nem voltak felvett tagjai a céhnek, illetőleg filiálisok voltak. Az első időben még lelkes szavakban üdvözlik az új időket, remélve, hogy a társulaton belül sikerül megőrizni a céh nemes hagyományait, hogy az asztalos ipar „phőKomádi András, Kováts Imre, László Dániel, László Sándor, Müller Frigyes, Orbán Károly, Ötvös Sándor, Pálfalvi István, Polgári Dániel, Posta János, Somogyi István, Szabó Dániel, Újvári József, Tóth Imre, Tóth István. HB ML. 2. 2. jkv. Mint látjuk, már meghonosodott néhány német származású mester is. 73 IX. 2. 2. jkv. 1829. márc. 11. 74 Uo. 75 Pl.: 1858. II. 7. Kováts József: „Egy oszlopon álló kanapé, elébe való asztal"; 1864. márc. 20. Nagy Sándor: „egy ék szekrény, emelvénnyel, 2 ajtóval, az ajtó felébe fiókkal, keresztül vágással"; 1864. máj. 29. Karol Gábor: „Egy gömbölyű elejű szekreter"; 1865. márc. 19. Nagy Sándor: „egy prédikáló szék, úrasztalával, saját ízlése szerint"; 1865. szept. 9. Hegyi Sándor: „egy kapu, 2 öl magas, 10 láb széles, felső világító ablakkal, s keresztül vágással". Uo. 461