Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Adatok a debreceni asztalos céh és a néi bútor történetéhez

készítőjét megbélyegezték. A vidéki mesterek évente legalább egyszer kötelesek voltak megjelenni a céhgyűléseken, s munkájukról számot kellett adni. A XVIII. század folyamán 29 helységben találkozunk filiálisokkal. Ezek betűrendben: Balkány (Szabolcs m.), Balmazújváros, Békés, Beregszász, Berény (bizonyára Mezőberény), Böszörmény (Hajdú), Derecske, Diószeg (Bihar), Dorog, Érsemlyén (Bihar), Fehértó (Szabolcs), Földes, Füzesgyarmat, Hadház, Karcag, Kisújszállás, Mada (Nyír-), Margitta (Szilágy), Miskolc, Nádudvar, Nagykároly, Nagyvárad, Püspöki (Bihar), Székelyhíd, Szoboszlo, Tasnád (Szilágy), Tiszaújlak (Ugocsa), Újszeged (Csongrád), Vinga (Temes). Mindez térképre vetítve 100-150 km-es körzetet jelent.

47 Nem egyszer filiális mester tölti be a céhmesteri tisztséget is. így 1752-ben Sebestyén István, Miskolc; 1764-ben Erdei György, Nagykároly; 1765-ben Vetsei György, Nagykároly; 1773-ban Olvasztó Imre, Mada; 1795-ben Kerekes Mihály, Székelyhíd; 1789-ben Boros Pál, Karcag; 1793-ban Habókay Pál, Földes; 1794-ben Kenderesi Péter, Margitta; 1797-ben Marton József, Érsemlyén; 1798-ban Erdődi János, Diószeg. A debreceni stílust terjeszthették az itt tanuló inasok, és az itt dolgozó mesterlegények is, különösen akkor, ha szabadulásuk után olyan helyen telepedhettek le, ahol nem kötötte őket az ottani céhek a debreceniektől eltérő hagyománya. Ilyen esetben több helyen a debreceni stílusnak szinte már önállósuló másodvirágzása alakulhatott ki munkásságuk nyomán. Tanulók jöttek Debrecenbe a következő helységekből: Anarcs (Szabolcs), Álmosd, Bagamér, Balkány, Balmazújváros, Böszörmény, Derecske, Csökmő, Dorog, Érsemlyén, Értarcsa, Fehérgyarmat, Fehértó (Rátzfehértó), Félegyháza (Bihar), Földes, Füzesgyarmat, Gelse, Geszteréd, Hadház, Kába, Krasznavár (Szilágy), Mada, Nádudvar, Nagyléta, Ónad (Borsod), Püspöki (Bihar), Szoboszlo, Tárcsa, Tetétlen, Törökszentmiklós, Tyúkod, Vámospércs, Váncsod. Ennél is szélesebb az itt munkát vállaló mesterlegények származási térképe: Acsád (Nyír-), Arad, Baja, Baksa, Báránd, Bardóc (Udvarhelyszék!), Bereg, Cegléd, Derecske, Diósgyőr, Dombóvár, Egyek, Eger, Fehérgyarmat, Földes, Gyöngyös, Hegyközszentimre, Kalló, Kassa, Kemecse, Késmárk, Kolozsvár, Kornádi, Kunhegyes, Ladány, Mád, Margitta, Mezőcsát, Mezőtúr, Miskolc, Monok, Munkács, Nádudvar, Nagybánya, Nagykároly, Nánás, Nyíregyháza, Nyírgebe, Pest, Polgár, Pozsony, Ráckeve, Rozsnyó, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Sopron, Szalacs, Szarvas, Szatmár, Szeben, Székelyhíd, Szepes, Szilágysomlyó, Szinyérváralja, Szoboszlo, Szolnok, Szovát, Tasnád, Tiszaszőlős, Tokaj, Újlak (Körös-), Újváros, Vencsellő, Záhony, Zilah.

48 Ezeken kívül 4-5 legény érkezik évente Ausztriából, Csehországból, Stájerországból, Lengyelországból. E széleskörű kapcsolathálózatnak köszönhető, hogy a debreceni népi bútor egyegy stíluseleme messze földön is felbukkan, s hatással lehetett a XIX. században kibontakozó színes népi bútorokra is. Ilyen elemek: a deszkák kötés-, csapolás techni47 HBML. IX. 2. 5. A céhbe tartozó vidéki mesterek 1752-1807. 48 Uo. 444