Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Adatok a debreceni asztalos céh és a néi bútor történetéhez

inscriptio, narratio után következik a 28 „regulá"-ba szedett dispositio, s 29. pontként a sanctio, roboratio, végül az eschatocollum szintén teljesen szabályos formulája (dátum, pecsét, aláírás). Az első „regula" intézkedik az „elöljáró fő mester" választásról, akit ezentúl „céh mesternek" nevezzenek. Itt történik említés a „céh szekrény"-ről. Nem tudjuk, ez formailag milyen lehetett, hiszen a „szekrény" kifejezés ebben az időben ládát is jelenthetett. Annyi bizonyos, hogy 1748-ban már az asztalos ifjúságnak is igen szép, a mesterség jelvényeivel díszített intarziás céhládája van.

10 Bizonyos, hogy ebben az időben már a céhnek is hasonló ládája lehetett. Viszont a XIX. század közepe tájától már - egyedül a debreceni céhek között - keményfából készült, kétajtós, többfiókos álló szekrényben tartják a céh iratait és értékeit. A 2. és 3., valamint a 21. és 22. „regula" intézkedik a céhbe állás feltételeiről. Ezek szerint minden mesternek, „réginek és újnak" „próba művet" kell csinálni. Ez is bizonyítja, hogy új céh alakulásáról van szó! A kész művet a „város főbírájának" kell bemutatni. A céhbe való „beköszönő pénz" ebben az időben még egy forint, viszont 9 forintot kell fizetni a mesterasztal megváltása címén. A mester fia, vagy aki mester lányát, özvegyét veszi feleségül, csak fél mesterasztalt fizet. A 4. és a 18. „regula" a vándorlegény fogadásáról szól. Meg kell jegyezni, hogy az itteni legényeknek ekkor még nem teszik kötelezővé a vándorlást. Az 5. és 6. „regula" a „táblás hordás" szabályairól intézkedik. A 7., 8., 13., 15., 16. regulák a céhen belüli etikai, erkölcsi kérdésekkel foglalkoznak. A 9., 10. regulák a kontárok ellen védik a céhet. Érdekes utalást találunk itt arra, hogy bútorokat ebben az időben „a maga kezeivel a maga számára bárki művelhet", de ezeket a „szabad sokadalmakon" és „heti vásárokon" kívül más alkalommal eladni nem szabad. A 14. regula a szolgálómester intézményét mondja ki. A 17. és 20. regula a „tanítvány vagy apród" szegődtetését, bérét és felmondási feltételeit szabályozza. A 24., 25. pontban a beteggondozást és a temetéseken való részvételt teszik kötelezővé. A 26., 27. és 28. regula a céh büntetőjogát 2 forintban maximálja, azon túl a tanács illetékes a bíráskodásban. Büntetést kell fizetni, aki a választáson nem jelenik meg, s kizárják a céhből, aki megválasztván, tisztét nem fogadja el. Az 1636-os appendix szigorítja az ifjú mesterek házasságkötését: amennyiben három éven belül nem nősül meg, „táblájok felvonassék", azaz a céhből kizárják. A II. pont a behozott deszka felvásárlási feltételeit szabályozza, a III. pont pedig a legények elcsábítását bünteti szigorúbban, mint az első oklevél. 1646-ban még inkább szigorítják annak a büntetését, aki nem vállalná a rászabott tisztséget. 1701ben a Szenátus megerősíti a céhbeliek védekezését a kontárokkal szemben. A főbíró aláírásával, a szenátus pecsétjével ellátott céhlevél tehát biztosította az asztalosoknak azokat a privilégiumokat, amelyeket ebben az időben más debreceni céhek is viseltek. (Sajnos, az eredeti oklevélről a pecsét elveszett!) A céh fejlődésének a felső fokozata azonban az, amikor az artikulusokat valamely országos fő10 P.Szalay 1981. 124. 432