Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

alakított ki. Ez a rendszer szerves egységet képezett a földműveléssel, de úgy, hogy a földművelés a kenyérmagvak megtermelésénél szinte egészében, teljes szervezeti rendszerével az állattenyésztést szolgálta. Kismarja azonban mindezek ellenére nem alkotott speciális gazdasági szigetet, így a szarvasmarha-tartásnak is szinte minden eleme fellelhető a tájban, a környező községekben, de itt olyan koncentrált formában jelentkeznek ezek az elemek, melyek a tájra jellemző rendszer megértését nagyban elősegítik.

5 A rendszert legjobban talán a kisparaszti állattenyésztés kifejezéssel jellemezhetnénk.

6 Népi állattartó kutatásunk eddig zömmel a nagy puszták extenzív állattartási formáira irányította a figyelmet, többnyire annak külső megjelenési formáit, kapcsolatait, a távoli múltra utaló elemeit vizsgálta. A kutatók érdeklődése főleg az utóbbi évtizedekben fordul a kisparaszti állattartás felé. E komplex szemlélet pedig rendkívül érdekes, mert így tárulnak fel azok az elemek, melyek az ember és állat ősi szimbiózisának hagyományait legjobban őrzik.

7 A kisparaszti állattartásban sokkal közvetlenebb a kapcsolat ember és állat között, mint az extenzív formákban. Kismarjában is azt figyelhettük meg, hogy a „jószág", amely kifejezés alatt elsősorban a szarvasmarhát értik, szinte szerves részese a parasztcsalád életének. A parasztember szinte családtagjainak tekinti jószágait, s nem egyszer előnyben részesíti azokat saját magával szemben. Mindennapos ez a kifejezés: „a jószág az első", ami azt jelenti, hogy először mindig a jószágot látják el, etetik, itatják, csak azután esznek maguk. Hűvös időben a saját melegebb ruhadarabjaikat a jószágra terítik rá. A földműves ember legkedvesebb beszédtémája a jószág. Jószágainak szépségét, jó tulajdonságait kifogyhatatlan szóbőséggel, rendkívül színesen és bizonyos önteltséggel adja elő. Már Fényes Elek is feljegyezte az 1830-as években a bihari emberről, hogy a „czimeres ökröt kevélységnek tartja",

8 Pethe Ferenc - a bihari táj jó ismerője - arra hivatkozik, hogy nem egy olyan parasztembert ismert „aki a megdöglött ökrét, ámbár nem szegényember, azzal a bolond beszéddel siratta, hogy - bártsak inkább a maga gyermeke holt volna meg."

9 A bihariak kitűnő jószágairól emlékezik meg a múlt század közepén Galgóczi Károly is.

10 Az embernek és a jószágnak ez az összeforrottsága természet5 Galgóczi a kismarjaihoz hasonló szabad földek területét mintegy 2 654 000 holdra teszi. Galcóczi 1855.87. 6 Ilyen értelemben nem illeszthető pontosan a Gaál László által felállított rendszer egyikébe se. Legközelebb áll a „településes állatgazdálkodás"-nak nevezett rendszerhez, de különbözik attól annyiban, hogy itt a jószág került a gazdálkodás középpontjába, s a földművelés „kiszolgálja" azt. Néha túl is haladja a földművelés gazdálkodás ésszerű kereteit. De jellemző sajátossága, hogy mindenkor szerves, komplex egységet képez azzal. „Tenyésztésnek" is nevezhetjük, mert a „céltudatos szaporítás" az „előnyösebb tulajdonságok kifejlesztése" és a „gazdaságosságra való törekvés" hármas kritériuma sajátos, ösztönös formáiban megfigyelhetők. Vö.: Gaál 1966. 13., 26. 7 Éber 1961; Gaál 1966. 8 Fényes IV. 1839.46. 9 Pethe III. 1814. 10. 10 Galgóczi 1855.323. 42