Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szíjgyártó mesterség

1927-ben szabadult fel s 1929-ig régi mesterénél segédkezett. 1930-ban (talán a régi legényvándorlás felújítására!) átjött Magyarországra s Budapesten a Wolfner bőrgyárban kapott munkát, ahol főként gépszíjakat készítettek. A mestervizsgát már ismét Szatmárnémetiben tette le, 1941-ben, de 1946-ban már újra Budapesten van, ahol megint csak gyárban dolgozott, 1951-ben költözött Debrecenbe, s ettől kezdve az itteni bőripari szövetkezetben tevékenykedik. Itt már lószerszámokat is készítettek, de 1961-ben bőrdíszműves szakmunkás bizonyítványt is szerzett. Munkásságára a szakmában először 1966-ban figyeltek fel, amikor „kiváló dolgozó" címet kapott. A mesterség művészi lehetőségeinek művelésével főként az 1960-as évektől foglalkozik, s főként a sallangfonásban tesz szert kiváló ismeretekre, s ennek megfelelően hírnévre. Az 1970-es évektől mid gyakrabban szerepel különböző népművészeti, iparművészeti kiállításokon. Különösen 1971-ben történt nyugdíjazása óta élhet művészi ambíciójának. Darabjait a Népi Iparművészeti Tanács rendszeresen zsűrizi, így neve már országosan ismert, több munkáját múzeumok őrzik, amikor 1975-ben elnyeri a népi iparművészet címet, 1980-ban a Népi Iparművészeti Tanács munkáit nívódíjjal jutalmazta. 1981-ben az országos népművészeti kiállításon tökéletes kivitelű lószerszám díszeiért a legmagasabb gránátalma díjat kapta. Még ez év novemberében 70. születésnapjára Szocialista Kultúráért kitüntetést kapott. Végül 1983-ban megkapta a megérdemelt Népművészet Mestere kitüntető elismerést. Az idős mester kis műhelye szinte tömve van remekműveivel, s ma is töretlen lendülettel dolgozik. Kathy László munka közben Kádár Gyula munka közben 419