Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szíjgyártó mesterség

A SZÍJGYÁRTÓ MESTERSÉG RÖVID TÖRTÉNETE A bőrfeldolgozás egyike legrégibb kézművesiparainknak. Honfoglalás kori régészeink bizonyítják, hogy már ebben az időben az európai kézművességhez képest is fejlett volt őseink körében a bőrmegmunkálás. A középkori Magyarországon is a feldolgozó iparok között első helyen állt. Munkatechnikájuk fejlettségét tekintve messze felülmúlták a többi iparágat. Hírük külföldre is eljutott, ahol is a sós-, timsós kikészítő eljárást magyar módszernek nevezték. A szíjgyártó mesterség hosszú fejlődés eredményeként specializálódhatott a szíjak feldolgozására. Régészeti leletek tanúsága szerint a magyarság körében már a honfoglalás előtt elválhatott egymástól a prémes (szűcs), vagy a szőrtelenített, cserzett bőrökből dolgozó bőripar. Ez utóbbin belül bizonyára már ekkor önálló iparágat képezett a lószerszámokat, elsősorban nyergeket, nyeregtartozékokat, bőröveket, tarsolyokat stb. készítő bőrművesek csoportja. Ezek némelyike mind technikailag, mind művészi kivitelezésben szinte a tökéletességig kifinomodott műveket készített. Az Árpád-kori szolgáltatófalvak sorában ott találjuk a nyergeseket és szíjgyártókat. {Nyerges elnevezésű faluk találhatók Baranya, Nógrád, Gömör, Zemplén, Esztergom, Torda-Aranyos megyékben, hámos nevű faluk vannak Trencsén és Gömör megyékben.) A nyerges és a szíjgyártó mesterség valószínűleg később vált szét, amikor a hátalás mellett a lovak igába törése is nagyobb méreteket öltött. Ezután a nyergesek mindinkább a nyeregszerszámok fa alkatrészeinek az elkészítésére kezdtek specializálódni, s a nyergek bőrözését a szíjgyártók végezték el. A XV. században felbukkanó első szíjgyártó céhek azonban minden bizonnyal még magukba foglalták a nyergeseket is. A debreceni szíjgyártó céh 1848-ban bukkan fel, együtt a kovácsokkal, csiszárokkal, lakatgyártókkal. Ekkor arra hivatkoznak, hogy „a régi Szent Királyoktól kapott" levelük elveszett, s most ennek megújítását kérik. Milyen lehetett ez a korábbi társaság, nem tudjuk. Hiszen az európai mintára kiformálódott, királyi privilégiumlevéllel rendelkező céhek minden bizonnyal hosszas fejlődés eredményei. Az azonos mesterséget űzők már a céhlevél elnyerése előtt is alkothattak kisebb autonóm csoportokat. Majd autonómiájukat először a helyi önkormányzat hagyta jóvá, s csak a fejlődés végső fázisában szereztek - olykor súlyos anyagi áldozatok árán - céhprivilégiumot, királyi jóváhagyással. Ráadásul Debrecenben a XV. század közepe óta csak azok a céhek érezték biztonságban magukat, akiknek kiváltságlevelét az erdélyi fejedelmek is megerősítették. A szíjgyártók-kovácsok-lakatosok 1489-ben kiállított királyi céhlevelét is már 1531-ben, majd 1533-ban János királlyal is megerősíttették. Maga a szíjgyártó céh 1599-ben vált külön a kovácsoktól, lakatosoktól, de még mindig együtt a nyereggyártókkal. A nyergesek (ephippiarius) csak 1783tól önállósultak, miután pár évvel korábban már néhány ún. német nyerges (sanier) próbálkozott céhalapítással. Később a sattlerek beleolvadtak a magyar nyer392