Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Adalékok a debreceni céhes ipar és a mezőgazdaság kapcsolatához a XVIII. század végén

Nem célunk, hogy a közölt felmérés valamennyi ipartörténeti tanulságát feldolgozzuk, hiszen ezt csak további részkutatások, összevetések birtokában tehetnénk.

7 Néhány összefüggésre azonban feltétlenül utalnunk kell. A táblázatból összesen 1897 önálló kisiparos család létét tudjuk rekonstruálni. Meg kell jegyeznünk, hogy az iparos (opifex) fogalma ebben az időben még nehezen különíthető el más foglalkozási ágaktól. A céh-keretek se lehetnek elválaszthatók, hiszen voltak kereskedő céhek, sőt még vőfély céh is működött. Egyes esetekben nehéz volt eldönteni, hogy egy céhben az ipari vagy a kereskedő jelleg uralkodott inkább, hiszen legtöbb céh egyben árult is (így volt pl. a sótörők-sóárulók esetében). De az is kérdéses lehet, hogy mennyiben tekinthető még iparosnak a borbély (chirurgus) céh, mely csak kisebb mértékben végzett a mai értelemben vett borbély (barbitonsor) munkát, sokkal inkább sebészi, orvosi teendőket láttak el. Sok iparág még magán viseli a paraszt-barkács, vagy szabadfoglalkozás jelleget, mint a nádkötők, házkötők, sütögetők, fuvarosok. A közölt szám tehát bizonyos mértéken szubjektív szelekció eredménye, mely egy más szempontú csoportosítással egy-két százzal több, vagy ugyanannyival kevesebb is lehetne. Az 1771. évi összeírok Debrecenben összesen 2837 portát vettek számba. Az 1897 iparos közül 1124-nek volt háza. így tehát a debreceni porták közel 40%-a az iparosok kezén volt. A porták számát tekintve tehát Debrecen még a XVIII. század végén is elsősorban iparos város, hiszen egyetlen más foglalkozási ág sem tesz ki ilyen arányokat. Nagyjából hasonló eredményre jutunk, ha az iparból és összes népesség (a mesterek családtagjai, inasok, legények) lélekszámát a város teljes népességével vetjük össze. Az idézett összeírás az iparosok lélekszámát 10 329 főben állapítja meg, ugyanakkor a város teljes lélekszámát 25 717 főnek mutatja. Az iparból élő népesség tehát szintén kb. 40%-ot tett ki.

8 Ha ezeket az arányokat összevetjük az akkori ország más hasonló városaival, az derül ki, hogy még ekkor is Debrecen az ország legiparosodottabb városa. 1771-ben pl. az iparosok számát tekintve az ország akkori második legnagyobb városát, Pozsonyt 594 fővel megelőzte,

9 s ezzel messze kiemelkedett a szabad királyi városok sorából. 1774-ben még tovább növelte előnyét Debrecen, mert most már több mint 1000 fővel előzte meg Pozsonyt.

10 Annál is szembetűnőbb ez az előny, mert a lakosság teljes lélekszámát illetően ekkor már Pozsony megelőzte Debrecent (1777-ben Debrecen lakossága: 25 447, Pozsony: 28 737 fő, de már Buda is kezdi megközelíteni a 22 019 fővel).

11 Jellemző, hogy 1774-ben a Nyáry 7 E kérdésben szerzőnek jelenleg kéziratban levő, a készülő Debrecen története című monográfia II. kötetében megjelenő: Ipari termelés - ipari társadalom című tanulmányára hivatkozhatunk. 8 Zoltai Lajos: Debrecen 200 év előtt. MGtSZ. IX. 1902. 22-23; uő. idézett munkája (1906) 6-20. 9 Kállay István: A bécsi udvar várospolitikájának néhány kérdése Mária Terézia korában. Sz. 1963. 1062. 10 Nyáry Zsigmond: Mesteremberek és kézművesipar űzők száma a szabad királyi városokban 1774ben. Tört. Stat. Közi. 2. 1958. 109-114. 11 Thirring Gusztáv: Városunk lakosságának kereseti viszonyai a XVIII. század második felében. MGtSZ. VIII. 1901. 133. 344