Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Magtárak a Bihari síkság népi építészetében

dett fejlődni. A kamaráknak ez az átalakulása egybeesik az önálló magtárak megjelenésével. Sokan azonban még az önálló magtárak előtt más épületekhez kapcsolt kamarákkal igyekeztek bővíteni a tárolóhelyiségek sorát. Erre a célra alkalmasak voltak a táj lakóház méretű istállói, melyet ugyanúgy toldottak meg kamarával, mint annak idején a lakóházakat.

22 A raktározásra alkalmas alapterületek növelésére a 19. században nemcsak a megnövekedett gabonatermelés miatt lesz szükség, hanem azért is, mert szaporodnak a termények tisztításával, feldolgozásával kapcsolatos eszközök, melyek mindinkább zárt teret igényelnek. Míg korábban az egyszerű, kövekkel őrlő darálókat, szelelőrostákat az eresz alatt is elhelyezhették, a drágább konkolyozót, kukoricamorzsoló gépet, acéítárcsás darálókat már zárt helyiségbe telepítették. Sok helyen a kamarába került a bor is, s itt tárolták a borkészítés eszközeit, kádakat, dézsákat, hordókat is. Vidékünkön nem épültek csűrök. Emiatt is a gazdasági tevékenységek egész sora kapcsolódott a kamarához. Nem véletlen, hogy a kamarák minden esetben a túlzsúfoltság hatását keltik még akkor is, ha gondos gazdák igyekeznek ott rendet tartani. így nem véletlen, hogy a megszokott kamara-magtárak mellett a 19. század közepétől mind nagyobb számban tűnnek fel a különálló magtárak. Figyelmünket elsősorban ezek a nem nagy méretű, de szépen megformált, karakterisztikus épületek keltették fel. Ezek ma a Bihari síkság minden falujában megtalálhatók, s ami feltűnő, mindenütt azonos szerkezeti és stiláris jegyeket mutatna. Tájunk népi építészetével foglalkozó szakirodalom általában megemlíti, de részletesebb ismertetésére nem tér ki. A különálló magtárak vidékünkön mindig a lakóházak közelében helyezkednek el. Tipikus megoldások: a) a házzal szemben, véggel az utcafrontra (2. a. rajz, 5. kép), b) a lakóházzal szemben, az utcafronttól beljebb (2. b. rajz), c) a lakóház előtt, háttal az utcára, tehát a házra merőlegesen (2. c. rajz, 6. kép), d) a lakóház végében (2. d. rajz), e) szabálytalan alakú udvarokon a lehetőséghez alkalmazkodva, de a fenti alapelvek szerint. A 19. század közepe óta az eredetileg is magtár célra készült épületek legtöbb esetben téglából épültek, cseréptetővel. Padlásuk is legtöbbször deszka, padlózatuk szintén deszka, vagy tégla, melyet újabban lebetonoztak. Mindezt azzal magyarázzák, hogy csak így lehetett a magtárakat tisztán tartani, s védekezni a rágcsálók ellen. Tipikus megoldás a nyeregtető, téglából készült, vakolatdíszes tűzfallal. Bojton és Mezősason nagyon szép kőoszlopos tornáccal ellátott magtárakat is találunk (7., 8. kép). 22 Ilyen volt például a múlt század végén a sápi nagygazda, Topa Mihály kamarája. Molnár Ambrus 1967.131. 323