Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Magtárak a Bihari síkság népi építészetében

MAGTÁRAK A BIHARI SÍKSÁG NÉPI ÉPÍTÉSZETÉBEN

1 Vidékünkön a parasztporták ma megfigyelhető szerkezete, a rajta levő jellegzetes épületekkel főleg a 18. században formálódott ki. Ez részben azzal magyarázható, hogy csak nagyon kevés porta élhette át csorbítatlanul a 17. századvég pusztítását. Még inkább magyarázható a visszaköltöző, vagy betelepített lakosság gyors gyarapodásával, de nem kis mértékben a hatóságok, az állam mind hathatósabb beavatkozásával. Tudjuk, hogy főleg a 18. század derekától sorozatosan jelentek meg rendeletek, meg akarván szüntetni a falu eddigi „rendetlen összevisszaságát". Ekkor rendelték el, hogy a házakat sorba, az utcafrontra kell építeni, egyre inkább szorgalmazták a nád-, paticskémények lebontását, vagy legalábbis leboltozását, s egyre többször emlegetik a közveszélyes gabonásvermeket is.

2 Bizonyos, hogy ezek a rendeletek úgy, ahogy azt alkotóik elképzelték, sohase valósultak meg, mégis hatásuk mind a falukép kialakulásában, mind a telekszerkezetek fejlődésében vitathatatlan. Bizonyítható, hogy a 18. század folyamán nemcsak a lakóházak méreteiben, beosztásában, tüzelőrendszerében történtek változások, hanem a telken elhelyezkedő, különböző rendeltetésű épületek is átrendeződtek: egyes régi épületek háttérbe szorultak, s újak jelentek meg. Az újonnan felbukkanó gazdasági épületek egyike a magtár. (Vele csaknem párhuzamosan jelenik meg tájunkon is a favázas kukoricagóré.) Míg a lakóházak kutatásának vidékünkön is nagy hagyománya van, a magtárakkal, ezekkel az igen karaktere, s még bizonyos esztétikai értékeket is hordozó épületekkel igen keveset foglalkoztak.

4 A magtárak alapfunkciója eredendően gabonatároló hely, ahol elsősorban a szemes terményeket, búzát, árpát, zabot, illetve az ezekből készült őrleményt, a lisztet, korpát, darát tárolták. Ez az alapfunkció végig megmaradt, bár - mint később látni fogjuk - még sok minden egyébbel kibővült. A magtárak elterjedése előtt a gabonafélék tárolásának vidékünkön is főleg két ősi módja élt: a vermelés, 1 A Bihari síkság földrajzi meghatározásához lásd: Ballagi Aladár 1897. 379-428; Varga Gyula 1989. 7-25. 2 Varga Gyula 1979. 193-194. 3 Dám László 1975; Dankó Imre 1977. 240-308; Szöllösi Gyula (szerk.) 1979; Dám László 1982. 4 A kőlábas kukoricagórékról megemlékezik: Dankó Imre 1973; uő. 1973a. 261-277. 316