Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A népi építkezés

A PARASZTPORTA EGYÉB ÉPÍTMÉNYEI A parasztporta a gazdálkodás színtere, legtöbb esetben annak majorsági központja volt, ahonnan a gazdaságot irányították, ahol az állatok zömét tartották, s a megtermelt javakat felhalmozták. Jelen áttekintésben az egyes épületek részletes leírásától eltekintünk, csupán felsorolásukkal érzékeltetni szeretnénk a porta, a gazdasági udvar funkcionális egységét. 1. ISTÁLLÓK, ÓLAK A lakóházak mellett minden bizonnyal legfontosabb épületek az istállók, ólak. A nagyjószágok számára készült istállók a lakóházak mintájára épültek. A Sárréten, a Hajdúságban és a Tisza mellékén a XLX. század közepéig éltek a tüzelős ólak. A bihari síkságon a faragókamrával és éléstárral bővített, többrészes, olykor arcaijászollal ellátott istállók jelentették a rangot (9. kép). A Nyírségben csaknem napjainkig megmaradtak a földólak. Minden tájegységünk különleges, egyetlen tiszta fából készült épületei a disznóólak. Ezeket az első világháború előtt a hegyvidékek vándor barkácsolói hozták le a vásárokra, s megrendelésre itt össze is rakták. (Debrecentől délre bihari román, északra felvidéki ruszin vagy szlovák faragók jártak.) Régebben a disznóólakat rendszerint az utcafrontra építették, de ezt a hatóságok tiltották. így ma csak Vértesen lehet látni ilyen megoldást. Juhtartó falukban a XVIII. század végétől jelennek meg az udvarokon a birkaszínek, melyek főleg a juhok teleltetesere szolgálnak. Nyáron ugyanis a nyájakat a legelőn felépített hodályokban tartották. Ezek egyszerűbb változatai a szalmatetős, ún. seggenülő Kodályok egyes bihari faluk legelőin ma is gyakoriak (27. kép). A Hortobágyon s a hajdúsági pusztákon stabilabb, alacsony fallal ellátott nádtetős hodályokat építettek. 27. kép. Favázas, szalmatetős „seggenülőhodály". Újiráz, legelő 308