Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A népi építkezés

25. kép. Új stílusú, nyolcszögletes oszlopos ház tornáca. Eredetileg fehérre meszelve. Épült: 1912. Berekböszörmény, Kossuth u. 16. Már a régi stílus korában, valószínűleg a XVIII. század végén, XIX. század elején megjelennek a vaskos szögletes oszlopok, melyeket olykor boltívek kötnek össze (Balmazújváros, Nádudvar, Hajdúszovát, Hajdúböszörmény). A XIX. századi új stílus korában a szépen formált, igen sok építészeti ötlettel kialakított oszlopsoros tornácok minden tájegységünknek jellegzetes díszei lettek (28. kép). Az oszlopfők díszítése s az oszlopokat összekötő fejezetek szerint lehet bizonyos jellegzetességeket megkülönböztetni, de ezeket már nem tekinthetjük táji specialitásoknak, inkább az egyes építőmesterek jó vagy rossz ízlését tükrözik (25. kép). Egyes kisnemesi kúriákra már korábban is jellemző lehetett, hogy a tornác elé díszes filagóriát építettek (26. kép). Ez a tendencia a XX. században a Sárrét és a Hajdúság módosabb gazdaportáin kezdett feltűnni (Gáborján, Sáp, Hajdúnánás, Nádudvar stb.). Ezt a divatáramlatot az 1920-as években az újonnan telepített Újtikos típusházain s az 1930-as évek ONCSA-házain is alkalmazták. A tornácokról szólva meg kell még említeni az ún. vendégtornácokat, amikor az eredetileg tornác nélkülire tervezett házakhoz utólag építettek tornácot. Ez a szokás, úgy tűnik, régebben is élt, hiszen ilyen módon keletkezett a tájházzá nyilvánított, 1831 körül épült tiszacsegei zsellérház is.

32 Nagyobb arányban azonban csak az 1930-as évekre lesz jellemző, különösen a Sárréten és a Hajdúhát egyes részein, a szegényebb emberek házainál. 32 Bencsik 1962, 1971. 305