Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A népi építkezés

szült. Az 1930-as évek második felének meglehetősen gyorsuló változásai ellenére a hajdúvárosok kivételével az 1950-es évek végéig még mindenütt a hagyományos nádtető uralkodott. De még a városokban is csak napjainkban pusztulnak el a régi stílusú nádtetők utolsó példányai. Bizonyos tekintetben átmeneti megoldásnak tekinthető, amikor a nádtetőt kezdték cseréppel szegni, hogy tartósabb legyen. A bihari síkság és az Érmeilék falvaiban a XVIII. században még nem ritka a zsindelytető. Ezek azonban a XIX. század második felére szinte teljesen eltűnnek. A XIX. század végétől felbukkannak a bádog-, illetve a palatetők, de ezek sohase terjednek el szélesebb körben. A tetőzettel kapcsolatosan külön kell szólni az oromdíszekről, hiszen ezek fejezik ki leginkább az építtető díszítési szándékát. A tűzfalas tetőzet végén a nádat széles, díszes kovácsoltvas tartókkal felerősített deszkalapok szegélyezték. Középen rendszerint a tető fölé emelkedő őrfák vagy kovácsoltvas virágok, alul csipkézetek díszítették. Maga a tűzfal a Tisza mellékén, a Sárrét, Hajdúhát, Nyírség egy részén deszkából (13-14. kép), az Érmeiléken, a bihari síkságon elsősorban tapasztott paticsból készült (15. kép). A XIX. század második felétől, főleg a deszkából készült tűzfalak községenként némileg eltérő díszítéseket tartalmaznak.

25 (16. kép) 13. kép. Végtornácos, vályogfalú, nádtetős ház utca 14. kép. felőli oromzata a sarkon megkettőzött tapasztott Új stílusú ház tornáca, „ cirádás " oromdísszel. kerek oszlopokkal. Az egyosztatú deszkaoromzaton Épült: 1912 körül. stilizált legyezőszerű díszítés. Püspökladány, Arany J. u. 21. Épült: 1880 körül. Tiszacsege, Petőfi S. u. 1. 25 Dorogi 1985. 296