Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A népi építkezés

Akárhogy is alakult a tüzelő története, de a XIX. században már a nyírségi falvak kivételével a házban mindenütt bent van a konyhából fűthető boglyakemence. A bihari síkságon és a Sárréten egészen a XIX. század végéig, legalább az egyik szobában még bent marad a kandalló is, melynek tüzénél ugyanúgy főzhettek is, mint a pitarbeli szabad tűzhelyen. A XX. század elejétől a kandallók helyett öntöttvas lappal (platt) fedett, tehát zárt tűzhelyet építettek. Ebben az időben számolták fel a konyhai nyitott tűzhelyeket is, s ezek helyett hasonló, de a szobainál nagyobb méretű, vályog tűzhelyeket építettek. A XX. században megint kezdték a kemencéket a házból kitelepíteni. A módosabb gazdák új házaikat már kemence nélkül építették, bentről fűthető cserépkályhákkal. A kemencék azonban csak a kenyérsütés elsorvadása után, az 1960-as években kezdtek rohamosan pusztulni, bár sokan - nosztalgiából - napjainkig őrzik. 5. FÜSTELVEZETÉS A füstelvezetés legismertebb eszköze az Alföldön a szabad kémény vagy pendelykémény. Az eredetileg négy faoszlopon álló, a pitar hátulsó részén a padlástérbe emelkedő, tapasztott nád- vagy sövényfalú sátornak a tető fölé emelkedő részét, a tulajdonképpeni kéményt a Tisza mellékén és a Sárréten náddal borították, más vidéken a kémény sípjára, deszkaborítást tettek, s ugyancsak deszkából csináltak kalapot a tetejére (11. kép). 11. kép. Szabad kémény deszkaborítású sípja, deszkakalappal. Épült: 1860 körül. Bihartorda, Rákóczi u. 11. 293