Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A népi építkezés

Ez a törekvés a parasztportákon főleg a XIX. századi új stílus korszakában abban nyilvánult meg, hogy a már lakószobává alakított kamara helyett újabb kamarával, esetleg magtárral bővítették a lakóházat. Főleg ebben a korban terjednek a lakóházak alá épített pincék, s a később tárgyalandó tornácok, melyek most már a ház szerkezetét többméretűvé tették, ezzel mind több stílusvariációra adván lehetőséget. Ezt különösen a Hajdúság és a módosabb bihari faluk kisnemesei vagy rátarti parasztgazdái használták (8. kép). A XX. század elején jelentkező átmeneti korszakban a lakóházak szerkezeti elrendezése fokozatosan megváltozott. Legtöbben ragaszkodnak még a pitar-szobakamra szisztémához, de a megváltoztatott alaprajz s az egyes helyiségek funkciójának megváltozása miatt ez már gyakran eltorzul. A pitamak pl. megszűnik a konyha funkciója, s így átalakul előszobává. A két szoba helyett gyakran háromnégy szobát is kialakítanak stb. Véglegesen azonban csak a legújabb korban tűnik el a régi szerkezet, amely azután a lakásberendezésekben okoz olyan torzulásokat, melyeket napjainkban tapasztalhatunk. 4. A TÜZELŐBERENDEZÉS A néprajzi kutatások a különböző lakóháztípusok vizsgálatánál mindig nagy súlyt helyeztek a tüzelőberendezésekre. Közismert, hogy az alföldi háztípust már a „régi stílus" korában a kettős tüzelőrendszer jellemezte. Ennek megfelelően már a XVin. századi házainkban megtalálható volt egy konyhai nyílt tüzelő és egy szobai zárt tüzelésű kemence vagy kályha. A konyhai nyílt tüzelőt illetően régebben tájegységeink között nem volt számottevő különbség. Legfeljebb annyi, hogy Debrecentől délre és nyugatra a tüzelőpadka rendszerint a pitar hátsó felében, középen úgy helyezkedett el, hogy azt körül lehetett járni. Később itt a tűzhely a pitar hátsó falához tapadt. Ezzel szemben a Nyírségben a tüzelőpadka mindig a fal mellett volt, esetleg egyben a kemence előtti kispadkával, vagyis a pitar oldalsó részén. Maga a tüzelőpadka - különösen az előbbi esetben - régen igen alacsony lehetett, esetleg közvetlenül a földön égett a tűz. A szobai zárt tüzelőnek a története már bonyolultabb ügy, s részleteiben még igen sok a tisztázatlan kérdés. Csak vázlatosan érintve a tárgyat: Biharban és a nyíri részeken a legutóbbi időkig felbukkannak a konyhából fűthető, de a ház falán kívülre helyezett kemencék. Lehet, hogy ez újabb jelenség, de régészeti ásatások már az avar korból is kimutatták.

21 A Nyírségben a kemencék zömét már a XIX. században a házon kívül helyezték el.

22 De a lakóháztól elkülönített sütőházak Biharban is arra utalnak, hogy itt is ismerték a házon kívüli kemencét (9. kép). 21 Pálóczi-Horváth 1989; Sabian 1989; Selmeczi 1989. 22 Páll 1989. 291