Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A népi építkezés

ÉPÍTŐANYAGOK, TECHNIKÁK 1. FÖLDHÁZ VAGY PUTRIHÁZ (1. KÉP) A „régi stílus" legarchaikusabb maradványai Debrecen környékén, a nyíri falvakban, illetve ezek határában az 1970-es évekig feltűnő putriházak vagy földházak. A XVII. században talán Debrecen város nagyobb részét is félig földbe mélyített házak alkották.

17 Ujabban már elsősorban az erdőtelepítő vákáncsosok, illetve a nyíri tanyák ideiglenes lakói építették, átmeneti szálláshelyként, illetve mint istállók bukkannak fel még ma is. A földház úgy készült, hogy a kívánt nagyságú területet 150-200 cm mélyen kiásták, oldalát hasított vagy husángfákkal kibélelték, két végébe szelemenágast ástak, s az erre helyezett szelemengerendához különböző vastagságú husángfákból nyeregtetőt építettek. Egyik oldalán ferde lejáratot ástak, ennek fölé fedeles gátőrt építettek, hogy a ferde lejáraton a víz ne folyjon be. Belülről az egészet betapasztották, bemeszelték, tetejét pedig földdel fedték be. A földház egy, két vagy három részre tagolódott, de a részeket nemigen választotta el fal. Középen állt egy egyszerű csikóspór, vagy valamilyen beépített tűzhely, melynek füstjét egy csövön át vezették a szabadba. Nyíracsádon még az 1960-as években is voltak félig földbe süllyesztett házak, mételyek csupán 60-80 cm-re ástak le, s így némi föld fölé emelkedő falat is kaptak. Ezek tetőszerkezete már a rendes föld fölé épített házakhoz hasonlított. 1. kép. Földház-rekonstrukció. Bánk. Erdőspusztai kiállítóhely 17 Szamota 1891. 285