Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Érmelléki szőlőhegyek rendszabályai a XIX. század végéről

A XIX. század végétől mind erőteljesebben kibontakozó állami, közigazgatási irányítás, országos törvények és megyei rendszabályok a hegyközségek önállóságát, mozgásterét is beszűkítik. De a kerítéssel körülzárt szőlőhegyek birtokos közösségét a szőlőtermesztéssel, borkészítéssel és bortárolással, majd a borivással kapcsolatos szokások mindenütt erősen összekovácsolták. Ez azzal járt, hogy a hegyek, kertek gazdái mindvégig, még a XX. században is, ragaszkodtak a maguk sajátos autonómiájához, szokásaikhoz. Ezért még a későbbi, 1927-1939. évi hegyközségi törvények, és az e korban létező szőlőhegyi rendszabályok is megőrizték a korábbi évszázadok elemi szokásait. A hegyközségek tagjaiban mindig élt egy sajátos összetartozás-tudat, amely részben a szőlő körüli közös cselekvésekben nyilvánult meg, másrészt a hegyi pincék, s egyáltalán a bor fogyasztása körül kialakult szokáshagyományok számtalan olyan mozzanatot tartalmaznak, melyek az említett szőlőtermelők népi karakterét, „lelki alkatát" (Szekfű Gyula!) meghatározzák. A szőlőhegyi szabályok azonban - bár csupán a kereteit mutatják meg a hegyi életformának - azt is kifejezik, hogy a hegyközség és a falu szerves egységet képez: a szőlőbirtokosok és a szőlővel nem rendelkező népesség élete, érdekeltsége, hagyományos életformája számtalan területen kapcsolódik. így a szőlőhegyi magatartásforma végső soron az egész tájra jellemző lesz.

31 Ezt még ma is bárki megtapasztalhatja, aki az érmelléki falvakba, városokba, különösen ha a már csak töredékeiben létező szőlőhegyekre, pincékbe, tanyákra ellátogat, s az itteni emberekkel ismeretséget köt. Azt hiszem, nem tévedünk, ha hangsúlyozzuk, hogy ebben számottevő szerepe van az évszázadok során kialakult hegyközségeknek is. IRODALOM Ács Anna 1989. Szőlőművelő és bortermelő gazdaközösségek Tapolcafőn. (1759-1943). In: Veszprém Történelmi Tár. I. (Szerk.: Veress D. Csaba) Veszprém. 3-14. o. Apafi Károly 1852. A bihari szőllőhegy. Gazdasági Lapok... jan. 18. Balassa Iván 1975. A filoxéra Tokaj-Hegyalján. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve. XIII-XIV. 305-333. o. Ballagi Aladár 1881. A bihari síkság. In: Az Osztrák Magyar Monarchia írásban és Képben. VII. Magyarország II. Bp. 397-428. o. Balogh István 1981. Mezőgazdasági termelés és agrártársadalom. In: Debrecen története II. (Szerk.: Rácz István) Debrecen, 273-308. o. Bársony István 1985. A paraszti gazdálkodás feltételei és lehetőségei a XVIII. századi Bihar megyében. In: Magyar Történelmi Tanulmányok. XVIII. Debrecen. 7-53. o. Belényesy Márta 1958. Szőlő- és gyümölcstermesztésünk a XIX. században. Néprajzi Értesítő XXXVII. 11-30.- o. Belényesy Márta 1958. Adatok a régi hegyközségek történetéhez. Néprajzi Közlemények. III. 1. 2. 280-296. o. 31 Mindezekről sok értékes adatot írnak le Szele Imre és Gyalókay Lajos a Falusi Gazda, „érmelléki tudósítói" a lap 1857-1867 között egymást követő számaiban, Apafi Károly, Havas József és Sz. D. a Gazdasági Lapok tudósítói 1852-1856-ban. 277