Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

kisgazdaságokban előremozdították. Új állami közterhek nehezedtek a parasztbirtokra, s a növekvő adóterhek a gazdaságok jövedelmének emelésére ösztökélték a parasztokat. Igen jellemző a viszonyokra Tógyer Paduván kuvini (Arad m.) 10 holdas parasztnak a Gazdasági Lapokban 1861-ben közzétett levele. Előadta Paduván, hogy korábban 40 esztendeig járt úrdolgába, de az „úrdolgába ritkán dolgoztunk lelkesen - írta -, csakhogy a napot lerójuk. Ha rossz munkánk nyomán rossz termés volt, annak az idő volt az oka, nem mi, és ezt az uraságok elhitték". Egy fertály sessiója volt, mely után évi jövedelme kb. 140 Ft körül lehetett. Ezzel szemben fizetett 8 Ft 10 kr. porciót, 20-25 nap robotot, volt két lova, tehene, 4-6 malaca, 12 juha. De „bejött az idő, hogy a robotot, a dézsmát eltörölték, mi örültünk végtelenül, hogy most már nem robotolunk, se dézsmát nem adunk. Ettünk, ittunk, délibóztunk a kövér medve nagy bőrére." így telt két év. „Végre 1850-ben a kövér medve elment, elvitte nagy borit." Jött a főbírói pátens, hogy Paduván fizessen 50 Ft-ot királyi, 20 Ft-ot pedig községi adóba. Robotolni is kellett, csak most azt mondták rá, hogy „közmunka". „Dézsmát nem adunk igaz -, de fizetünk százalékot, fogyasztási adót s így minden 5 évben saját jószágomat kell megvennem." A kuvini 10 holdas paraszt vallomása szerint 1852-től 1860-ig 81 Ft-ról 195-re emelkedett évi adójának összege. Ha ez a szám túlzás lenne is, rámutat a szükségre, amely az árutermelés útjára kényszerítette a paraszti gazdaságot. A levélíró azt is elmondta, hogy ő maga hogyan jutott el az okszerűbb gazdálkodásig: egy helybeli földesúrtól egyszer kölcsönkért 100 Ft-t, ez kamat helyett azt a feltételt szabta, hogy ezentúl gondosan művelje a földjét; a földesúr mindennap nagybetűkkel az ajtójára ragasztotta, hogy mikor kell szántani, vetni, boronálni, trágyázni, tisztogatni, így aztán 1860 körül 10 hold földjéből ki tudott hozni 1000 Ft jövedelmet.

301 A parasztbirtok a különféle szorító erők hatására kénytelen volt elhagyni hagyományos munkaeszközeit. Amellett az ország egyes vidékein a lecsapolások következtében olcsó és dúsan termő földek jutottak a parasztság kezére (Rábaköz, Sárköz, Ormánság, Ecsedi-láp stb.): itt azután megindult a parasztbirtok árutermelése, s vele nőtt az igény az olcsóbb és korszerű mezőgazdasági eszközök, gépek iránt. A mezőgazdasági eszközök gyors elterjedését a kisgazdaságokban azonban több tényező akadályozta is. Az egyik ilyen tényező az új gyári készítmények magas ára volt. Korábban a hagyományos munkaeszközöket, ha házilag nem tudták elkészíteni, mégis olcsón, többnyire terményért beszerezhették a parasztok. Most a legegyszerűbb gyári eszközökért is súlyos árat kellett fizetni. A XIX. század elején még az olyan haladó szellemű tudós is, mint Nagyváthy János, tartózkodóan fogadta a drága és nem is mindig praktikus gépeket.

302 Egy ismeretlen szerző 1856-ban kimutatta, hogy a kisebb gazdaságban a cséplőgép csak ráfize301 A levél teljes szövege Gazdasági Lapok 1861. 393. 302 Sevin 1944. 21-25. 194