Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

szag bármely részéből. Nem csodálkozhatunk tehát, ha Tolvaly Márton kisbirtokos nyíltan kimondja, hogy nem bízik a „kótából gazdálkodó" nagybirtokosok példamutatásában, mert azok se tudják ésszerűen kihasználni a gépeket.

207 A nagybirtok kisugárzó hatása mellett más tényezőkkel is számolni kell, amelyek a gépek elterjedését elősegítették. Ezek közül első helyen említhetjük a magyar mezőgazdasági gépgyártás fejlődését és a gyárak nagyarányú propagandatevékenységét. A magyar parasztság munkaeszközeit korábban paraszti kézművesek készítették. Az uradalmak ún. faragó béreseket tartottak, s ezek készítményeit az uradalmi kovácsműhelyekben vasalták be. A parasztság maga faragta legtöbb munkaeszközét, s a vasalkatrészeket falusi kovácsműhelyekben állították elő. Voltak faragó központok, amelyek egész vidékeket láttak el faeszközökkel, s voltak olyan kovácsok - főként vándorcigányok -, akik egy-két eszköz készítésére specializálták magukat (például sarló, fúró, csengő, kapa stb.). Az említett központokban a helyi, táji igények figyelembevételével készítették az eszközöket, vásárokon árusították, vagy vándorházaló kereskedőkre bízták, akik terményért vagy pénzért adták el a parasztoknak. Egyes központok néha nagyobb hírnévre tettek szert, s már a XIX. század elején manufakturális üzemmé alakultak.

208 A gépműhelyek idejekorán felismerték a korszerű igényeket és az üzletet, s a magyar kapitalista viszonyok kialakulásával párhuzamosan igyekeztek a növekvő szükségleteket kielégíteni. Az igény főként az 1840-es évektől kezdett jelentkezni, amikor egyes uradalmak saját kovácsműhelyeiket kezdték kifejleszteni úgy, hogy azokban korszerű gazdasági gépeket is lehessen készíteni. Ilyen műhely működött Nagycenken, Martonvásáron, Törökszentmiklóson, Magyaróváron, Rimaszécsen stb.

209 A vidéki kisebb manufaktúrák sorából akkortájt emelkedett ki Vidats László, aki 1842 körül helyezte út Torontál megyei műhelyét Pestre az Újvilág utcába, s elkezdte gyártani új rendszerű vasekéit. Az uradalmak mezőgazdasági eszköz-igénye különösen az úrbéri viszonyok megszüntetése után növekedett. Az addig tengődő üzemek az 1850-es évek elején alig győzik kielégíteni a birtokosokat. A nevesebb műhelyekből kikerülő fiatal gépészek egyre-másra nyitnak új kisüzemeket, ahol saját nevük alatt hirdetik a különböző bel- és külföldi gépek másolatait. E kisebb műhelyek iránt sok a panasz. A gazdák a jobbágy munkaerő elvesztése után „családjuktól elszakított pénzen vesznek gépeket", de ezekben sokszor „rettenetesen csalódnak". „A mi gyáraink rendszerint másolók, de mivel a tanulatlan kovácsok nem értenek a gépek szerkesztéséhez, sok a rossz gép" írja Várady Antal 1862-ben.

210 A magyar műhelyek fejlődését azonban serkentette, hogy a külföldi gépek a magas vámköltségek miatt igen drágák voltak. 207 Falusi Gazda 1857. 13, 1870. 102. 208 Sárközi-Szigetvári-Szilágyi 1959. 10-11. 209 Uo. 210 Gazdasági Lapok 1862. 180. 182