Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

tartani, szükség esetén mélyebbre nyomni lehessen.

117 Az 1850-es évek elején Richard Coleman angol gépész állítható fogú vasboronát szerkesztett, ezzel szerepelt az 1857. évi bécsi világkiállításon.

118 Ugyanebben az időben az angol Howardcég szerkesztett új, teljesen vasból készült, többtagú boronát.

119 Viszont ugyancsak az 1850-es években az amerikai Croskill-gyár sajátos körboronát készített, mely munka közben forgott, s így a rögöket alaposabban összezúzta.

120 Már korábban is találkozunk olyan törekvésekkel is, hogy a boronát átalakítsák speciális talajművelési célokra. így alakult ki a boronából a hosszú, szinte késesfogú, ún. réthasogató, a különböző könnyű magtakaró boronák, többek közt a láncszemekből összefűzött, a talaj hajlásához legjobban alkalmazkodó láncboronák.

121 Többen kísérleteznek, különösen az 1860-as években, valamiféle „egyetemes földművelő eszköz" megszerkesztésével, amely egy erős vas vázból állt volna, s erre a szükség szerint lehetett volna a legkülönfélébb művelési eszközöket rászerelni.

122 A kísérletek nem váltak be, de a boronák ma is használatos alaptípusai, a többtagú könnyű, közepes és nehéz fogasok a magtakarók és láncboronák az 1880-as évekre már teljesen kialakultak. A fogasok mellett azonban még fontosabbak azok a talajművelő, lazító, tömörítő eszközök, amelyek az okszerű talaj művelésben mind nagyobb szerepet kaptak, különösen a múlt század hatvanas éveitől. Már a múlt század elején megjelennek, s némi szerepet kapnak Európában a különböző művelő ekék (cultivator), irtó ekék (extirpator), kapáló ekék (scarificator), töltögető ekék. Ezeket az eszközöket a múlt század derekán már olyan előkelő gyárak is készítik, mint a Garret-, Smith-, Williamson-, Howard-gyárak stb. Lényegük az, hogy lengő vagy később mankókerekes gerendelyre a célnak megfelelően különböző számú (l-l 1) és formájú művelő, hasogató, túró, töltögető vasakat szereltek, melyek a talajt 10-15 cm mélyen fellazították, a felszínen a gyomokat kiirtották, vagy a földet bizonyos irányba, a növény mellé vagy a sorok közé ormóba túrták.

123 Egyes extirpatorokat és grubbereket az altalaj fellazítására is használtak, így a mélyművelésnek lettek fontos eszközei. Előnyük a mélyszántással szemben az, hogy ezek nem fordítják fel a nyers talajt, s így nem gátolják a növények csírázását. A különböző kapáló ekék pedig billeszkednek, sőt nélkülözhetetlen eszközei lesznek a növényápolásnak, különösen a sorvető gépek és a sorművelés elterjedése után.

124 117 Lázár 1886. 139. 118 Gazdasági Lapok 1857. 305; Benkő D. beszámolója. 119 Gazdasági Lapok 1856. 3-4; 1858. 385-386, 433; Gazdászati Közlöny 1869. 291. 120 Magyar Gazda 1860. 76, 344. 121 Gazdászati Közlöny 1869. 291; Gazdasági Lapok 1912. 123; Mezőgazdasági Szemle 1888. 273274; a Printz-féle láncboronát ismerteti Lázár 1886. 144. - A Benkő-féle magtakarókról olvashatunk többek között: Gazdasági Lapok 1867. 106. 122 Ilyen eszközt mutat be az 1867-es párizsi világkiállításon Christoforoff orosz ezredes, de a Sachféle plougwitzi gyár is kísérletezik hasonlóval. Gazdászati Közlöny 1869. 441^443. 123 Bálásházy 1833. 16. 124 Mezőgazdasági képek, 1909. 186; Gazdászati Közlöny 1869. 365; Erdélyi Gazda 1886. 102; Mezőgazdasági Szemle 1890. 211. 169