Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)
Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában
sége volt: 1. a gerendely rövidítése vagy nyújtása által, 2. a köldökfa vagy az előtte elhelyezett címervas rövidítése vagy nyújtása által, mikor is a gerendely és a talp által bezárt szöget szabályozták (a köldök állítása ékeléssel történt), 3. a leggyakoribb volt a mélység állítás úgy, hogy a gerendely és a talp által bezárt szöget nem a köldökkel, hanem a gerendelynek a szarvba való beágyazásával változtatták meg, szintén ékeléssel. A Vas megyei rohonci ekén ekkor már az ún. farcsavart alkalmazták, amely a gerendely végét a talppal kötötte össze s ennek rövidebbre vagy hosszabbra állítása szabályozta a gerendely és a talp által bezárt szöget. A szélességet pedig a taliga rúdjának jobbra vagy balra való elferdítésével lehetett szabályozni. 48 A magyarországi váltóekék ugyancsak több típusba sorolhatók. A XIX. század folyamán legnagyobb hírnévre az ún. miskolci eke tett szert, amely szimmetrikus vassal és cserélhető kormánydeszkával rendelkezett. 49 Ennek jobbított változata volt az ún. Bereczky-eke. Szepes megye köves földjein az alföldi ember számára különös formájú ún. hegyi ekét használtak. 50 A szimmetrikus vasú váltóekék közt kivételesen előfordult lengőeke is. A magyar parasztság körében általánosan használt kerülő- és váltóekéken kívül csaknem minden faluban volt speciális, nagytestű, ún. határbarázdáló eke, mellyel a fontosabb határmezsgyéket és árkokat a lakosság évente, közös összefogással húzatta ki. Ezek az ekék azonban nem tartoztak a paraszti földműveléshez, azért itt külön nem foglalkozunk velük. 51 A faekével való szántás meglehetősen nehézkes, fárasztó munka volt. Az eke szarvát mindig erősen kellett tartani, mert az eke folyton jobbra-balra billent. De a mélységállítás sem volt elég szilárd. Könnyebb, nedvesebb talajba mélyebbre hatolt és beleragadt, a kemény földből kiugrott. Ezért a mélységet is többnyire a szarv tartásával kellet szabályozni. Bár a faekék közt is akadt jó járású, különösen könnyű, tiszta földben néha öröm volt vele a szántás. 52 Különösen a szimmetrikus vasú váltóekék igényeltek nagy vonzóerőt, ezért gyakran többen összefogtak és közös erővel végezték a szántást. 48 Stephens 1855. II. 50; K. Kovács László 1937. 37-38; Balásházy 1833. 15; Burger 1835. 1. 128. - A faeke három jellegzetes típusát mutatja be Bátky 1906. 32. 1. tábla; A Magyarság Néprajza2, II. 162-168. 49 Gazdasági Lapok 1908. 851. 50 Balásházy 1838. 1. 63-72. 51 A Magyarság Néprajza2, II. 166; K Kovács László 1937. 25. 52 Galgóczy 1865. 96-97. Szerinte: „Jeles a faeke akkor, ha talpa nem nagyon széles, sarka seholsem áll kintebb a csoroszlya állásánál, köldöke nem nagyon magas, göröndölye nem ágaskodik. Minél rövidebb a göröndöly, annál könnyebben jár, csak a vas járásának a taligakerékig elég helye legyen. A hosszú pating nehezíti s ingataggá teszi a járást. A talyigának olyan magasnak kell lennie, mint amilyen magas a göröndöly kevéssel a csoroszlya előtt, ha az eke sima földön talpon áll. A nagyon magas talyigán inog s nem jár jól talpon az eke, ha mélyen akarja az ember venni, hamar ágaskodik. A csoroszlyát csak annyira kell a vas orra elébe venni, hogy a gaz közte meg ne szoruljon, úgy ha nem torkollik, nem farol, tiszta földben éppen a vas orra előtt járhat. A vas orra kicsivel lejjebb álljon, mint az eke talpa, úgy nem jár talpán olyannyira, mi járását nehezíti; de ha nagyon lent áll, akkor fellökődik és bizonytalan járású. A kormány a vas sarkánál mindig kijebb feszítsen egy keveset, úgy fordít jól: a jó faeke mindig megérdemli az ekenádlást, vagy hogy sarka és talpa megvasaltassák, mert akkor simább és könnyebb járású lesz." (Nádlás azt jelenti, hogy az elkopott ekevashoz a kovács élet forraszt.) 155
