Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)

Egy szelídlelkű ember szép üzenete

EGY SZELÍD LELKŰ EMBER SZÉP ÜZENETE Menyhárt József festőművész-grafikus kiállításának megnyitója 1976. április 8. Debrecen, Medgyessy-terem Egy önmagát folytonosan szétosztogató festőművészről, Menyhárt Józseftő\ szólok itt önöknek. Arról az emberről, akinek formákba, színekbe öntött, szűkebb és tágabb világáról szóló festői vallomásai vesznek körül bennünket. Menyhárt Józsefről, aki úgy fordult és fordul a világ dolgai, embertársainak élete, sorsa felé, hogy lelke mindig telve van együttérzéssel és megértő figyelemmel. Nemcsak az örömteli pillanatokban, percekben és órákban, hanem a megpróbáltatások idején, nehéz napjaiban is. Szeretettel öleli magához környezetének reális világát, szülővárosát, Debrecent, annak népét, a benne élő embereket. Egész eddigi életét a harmónia, a kiegyensúlyozottság, a humánus emberi magatartás, az őszinteség jellemzi. Ez határozza meg alkotómunkájának egész világát, akár a természetet, akár az embereket, azok életét választja műveinek tárgyául. Úgy gondolom, hogy tetten érhető ez itt, ebben a két kis teremben megrendezett kiállítás képein is. Emberi és művészi magatartásának meghatározói a keserűségekkel teli gyermekkor - szüleit korán elveszítette -, a gimnáziumi évek, a család és művészi álmainak felnőttkori kiteljesedése, valóra válása. Olyan mesterek és alkotó közösségek formálták, csiszolták rajztehetségét, művészi képességeit, látásmódját, mint Toroczkai Oszvald, Gáborjáni Szabó Kálmán. Mindazok, akik a debreceni Képzőművészek és Műpártolók Egyesületében rajztanár művészekként és vele egy időben kibontakozó művésztársakként hatottak rá. Kenyérkeresőként dolgozva, családját fenntartva mélyült el egyre jobban a művészi alkotómunkában, az ehhez szükséges elméleti, gyakorlati, technikai tudását állandóan gyarapítva. Grafikai, festői, egyáltalán művészi munkájának belső erejét, lendületét a mindig dolgozni, alkotni vágyó ember anyaggal, formákkal, színekkel való sikeres küzdése, bánni tudása adta és adja most is, amikor közelesen 75 éves lesz. Remek karakterérzékét, formakészségét az igaznak hitt és annak tudott művészi értékeknek rendeli alá. Műveivel azt akarja elhitetni önmagával és azokkal, akikhez szól, hogy amit a hétköznapok vagy a művészetek nyelvén mondani akarunk embertársainknak, az legyen őszinte, tiszta és igaz. Ebben keresendő annak oka is, hogy ellentmondásokkal, diszharmóniával és nemegyszer embertelenséggel teli világunk sem csábítja arra, hogy torzítva, maní-