Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)

Az Alföld igézete

AZ ALFÖLD IGÉZETE Kurucz D. István festőművész képeinek kiállítása 1990. április 29. Debrecen, Déri Múzeum Kurucz D. Istvánnak, az alföldi festészet élő klasszikusának gyűjteményes kiállítása nyílik a most hatvanéves Déri Múzeumban. A magyar és az európai értékrendbe sorolható alkotásai, művészetének értékei lehetőségét adják több kérdés felvetésének. Ezekre a kérdésekre elsősorban művei, másodsorban az azokkal foglalkozó kritikusok, művészettörténészek adnak feleletet. Én is méltatóinak véleményére s festményeinek rám gyakorolt hatásaira támaszkodva szólok itt, ennek a kiállításnak a megnyitóján, róla és arról, amit már majdnem teljes életműként létrehozott. Vegyük tehát sorra a feltehető kérdések egyikét-másikát. Az alföldi festészet ürügyén is feltehetjük azt a kérdést, hogy mi is a festészet? Mi a benne rejlő és az értelmét meghatározó létjogosultság? A legegyszerűbb és egyben most leginkább ideülő válasz a sok-sok közül, azt hiszem, a következő: festékkel újraalkotni a vásznon életélményeinket, azokat, amelyeket a velünk történtek során átéltünk, s amelyek lelkünkben mély nyomokat hagytak. Emlékképeket, hangulatokat papírra, vászonra vetni. Lefesteni a messze nyúló tájat, a tanyákat, a hajnalt és az estét, a déli verőt, a barázdákat, a bennük meg-megcsillanó vizeket, ahogy Tornyai mondta, a „nagy sömmit". Magunk és mások elé varázsolni az egymásra, önmagukba és messzire néző embereket, baromfietetéskor, vásárban, hazatéréskor és még számtalan más élethelyzetben, a leikünkhöz közel állókat, anyánkat, nagyapánkat, a szomszédokat, vagy a messziről érkező, netán a messzire induló vándort. Mindez tehát nem más, mint a különös képességekkel és látásmóddal megáldott festő keze alatt látvánnyá alakuló gondolat, művészi vallomás az életről, mindarról, ami benne történik, ami látszik belőle. Kurucz D. István a hódmezővásárhelyiek, az alföldi piktúra jeles folytatója és megújítója, Tornyai János, Endre Béla és más művésztársak nyomán. A XX. század olyan nagy festőegyéniségeinek a nyomába lép, mint Koszta József, Rudnay Gyula és Holló László. Mi emeli nemzeti és egyetemes nagyságrendűvé az alföldi festészetet, annak értékeit? Miben mutatkozik meg a sajátossága ennek a különös és varázsos hangulatú festészetnek? Benne van az, ami a képzőművészet egészében, annak sok témát felölelő, sok műfajú megjelenésében jellemző. A természet és az ember vi-