Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)

Levéltári kincsek

feltárt, további kéziratos térképeket adta közre az érdeklődők, mindenekelőtt a tudományos kutatók számára. Debrecen és Hajdú-Bihar megye történetéről, gazdasági, társadalmi fejlődéséről számos eredeti, ugyancsak nemzeti értékű dokumentum tanúskodik. A hajdúkerületi összeírás, az iskolai törvények, a hajdúböszörményi térképek és rajzok, Weszprémy István professzor magánkönyvtárának leltára, Kossuth Lajos 1849. január l-jén kelt levele, amelyben bejelenti, hogy az ország kormányának a székhelyét Pestről ideiglenesen Debrecenbe helyezi át, mind-mind ezek körébe tartozik. A Déri Múzeum történeti kiállításában csak másolatban látható, itt viszont eredetiben tekinthető meg a Piac utcai kapukönyv 1849. január 7-i bejegyzése, amely szerint Debrecenbe érkezett „Kossuth, a magyarok Mózessé". Külön érdekessége a korabeli dokumentumoknak a pesti 12 pont kiegészítése a debreceni 13.-kai, benne a sajtónyilvánosság, a visszaélések elleni rendelkezések, a tanács köz- és magánülései, valamint a törvényszéki ülések nyilvánosságának követelésével. A kortörténeti és a műfaji sokoldalúság bizonyítékai továbbá azok a levéltári anyagok, amelyek többek között az „István Gőzmalom Társulat" részvényeseit, Rickl József és Brunner Mária végrendeletét, Debrecen város legtöbb adót fizető polgárainak a névsorát, Rotschnek gyógyszerész Olga nevű lányának kiházasítási leltárát tartalmazzák. Gazdasági, társadalmi viszonyokat tükröző írások ezek, s ezért joggal sorolhatóak a „kincsek" sorába. A XX. századi anyag is bővelkedik jelentős kortörténeti dokumentumokban. Van itt szavazólista 1919 áprilisából, Debrecen város kölcsönügyleteinek-köztük a Nemzeti Bank, a Déri Múzeum, a Krematorium létesítésére irányulóknak - dokumentumai, cselédszerződés Magyarhomorogról és így tovább. Sorsfordulókat is tükröző forrásanyagok, mint például a Debreceni Nemzeti Bizottság alakuló ülésének jegyzőkönyve 1944 decemberéből. Figyelemre méltó az Ideiglenes Nemzetgyűlés köszönetet tartalmazó levele is, amelyet a parlament és a kormány Budapestre telepítésekor intézett Debrecen városához és annak népéhez, 1945. április 12-i keltezéssel. Ebből szeretnék idézni egy részt: „Debrecen városa és népe az Ideiglenes Nemzetgyűlést örök hálára kötelezte, mert méltóbb keretet az új demokratikus országépítés alapkőletételére a debreceni ősi kollégiumnál és az ősi debreceni civitásnál sehol sem találhatott volna. De Debrecen is büszke lehet, hogy bölcsője volt a »Debreceni gondolat«-nak, amely a magyar népnek fog végre új honfoglalással új hazát építeni..." Láthatóak itt Debrecen és a hajdúvárosok címerei is. A címerek az utóbbi időben divatossá váltak, alkalmat adva olyan tamáskodó kérdés felvetésére is, hogy „ez most a legfontosabb?" Bizonyára nem, de fontos, a nemzeti identitástudat része. A kiállított anyag félreértést is oszlathat: Debrecen legkorábbi címere