Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)

Kicsi szobrok mesevilága

KICSI SZOBROK MESEVILÁGA Kovács Éva keramikusművész műveinek kiállítása 1989. március 20. Nádudvar, Ady Endre Művelődési Központ Ez a tavasz is szép kiállítási programokat ígér a művészeteket szerető emberek számára. Most az ősi hagyományaihoz, földjéhez ragaszkodó szorgalmas emberek munkájának eredményeként várossá vált Nádudvar kultúrházában, egy a Nyírségből származó, s aztán debrecenivé vált, onnan elinduló keramikusművész alkotásait láthatják itt a szép számban megjelent érdeklődők. Kovács Éva iparművész-képzőművész. Ez a kettős megjelölés mindjárt magyarázatot is követel. De talán kezdjük elindulásának a legelején. Miként Tamási Áron Ábelje az ősrengetegből, úgy indult el ő is szülőhelyéről, Nyírcsaholyból. Onnan, ahol a lankás és meg-megszaladó homokdombok vidéke kezdődik. Debrecenbe került, a szellemi kitágulás helyét jelentő cívisvárosba, onnan pedig a „nagyvilágba", hogy aztán a művészetek honi „Mekkájában", Szentendrén kössön ki. Tarsolyában azonban mindmáig megőrizte az elbocsátó szülőföld megtartó homokszemeit, kenyérkéjét és italát. Ezért aztán bárhová kerül, bármerre sodorja sorsának a szele, soha el nem szakad attól, azoktól a helyektől, ahonnan jött, s ahol gyermekkorának és felnőtté válásának lelkébe vésődött emlékeit szerezte. A világhoz való viszonyának, emberismeretének, humorának és a néha őt is eltöltő szomorúságnak, életérzéseinek ki menthetetlen forrása mindez. Ahogy az utána következők is. Az Iparművészeti Főiskolán, Borsos Miklós tanszékén, az ő keze alatt és hatásai révén vált a kerámia művészetének szerelmesévé, elsajátítva a tárgyalkotó művészet fortélyait, technikai eljárásait, megoldási módszereit. Kőedények, étkészletek, célszerű használati tárgyak tervezőjeként indult el a pályán. Egyszerűen korongolt formák, visszafogott színekkel árnyalt mázas edények, dísztárgyak keze alóli megjelenése sejtették már a kezdeteknél is, hogy a kerámiának nemcsak formáló mesterévé, hanem a szűkebb szakmai körökben és a műélvezők tágabb közegében is elismert alkotóművésszé válik. A hetvenes évek elején már önálló művészként tartják őt számon. Eredeti formájú, sajátos és meghitt hangulatokat árasztó, elmélyült emberismeretet és az ezzel társuló derűt sugárzó, nagy-nagy szeretettel és hozzáértéssel megformált figurái tették művészetét és önmagát ismertté.