Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)
„Mint az üveg csillogása…”
„MINTÁZ ÜVEG CSILLOGÁSA... " Az üveg művészete Déri Györgyné üveggyűjteményének bemutatása 1986. március 14. Nyíregyháza, Jósa András Múzeum Szép üvegtárgyak együttesét láthatják itt most s majd két hónapon át a Jósa András Múzeumban. A debreceni Déri Múzeum jeles mecénásainak egyike, Déri Györgyné gazdagította vele sok műfajú kultúrtörténeti, muzeológiai, s azon belül is iparművészeti gyűjteményünket, követve a múzeum névadójának, Déri Frigyesnek és Déri Györgynek példaadó gesztusát. Az üveg, az erre vonatkozó kutatások, feljegyzések és tudományos feldolgozások szerint, már több ezer éve része az emberek mindennapi életének. A régészeti feltárások révén bizonyossá vált, hogy az időszámítás előtti negyedik évezredben már fiolákat, füles korsókat, széles hasú fazekakat, hegyes lábú amforákat, gömb alakú edényeket készítettek üvegből, díszítve is azokat. Katona Imre művészettörténész sokoldalúan tárta fel az üveg keletkezésének és felhasználásának, művészeti értékeinek a történetét és mibenlétét. Ezek szerint az időszámítás, Krisztus születése előtt 1500 körüli időkben az üvegholmik készítése elérte a művészi tökéletesség színvonalát. Az üvegművesség Kína, Egyiptom, az ókori görög és római kultúrák, Bizánc, Velence után a középkorban már egész Európában elterjedt. A reneszánsz korában, nagyobbrészt német és cseh közvetítéssel nálunk is meghonosodott. Az üveg eredetéről mondák is keletkeztek. Az egyik szerint az üvegkészítést a zsidók találták fel úgy, hogy egy erdőtűz után a hamu és a homok összeolvadásából keletkezett üvegszerű anyagot találtak, s ez adta kezükre az üvegkészítés titkait. A másik monda Pliniustól, az ókori Róma jeles írójától származik. Eszerint az első üvegkészítők a föníciai hajósok voltak, akik szódát szállítottak. Ételüket melegíteni szálltak ki a Belus folyó homokos partjára. Az edényeket szódadarabokkal támasztották alá, amelyek a tűzben a homokkal összeolvadva üveggé váltak. Lehetséges azonban, hogy ezzel szemben a feltalálást egy másfajta véletlen segítette elő. Például a fazekasok, akiknek agyagfazekaik hamuval érintkező részén üvegcseppek keletkeztek, amelyeket azután megpróbáltak mesterségesen is előidézni. Az biztos, hogy az ókor elejéről származó kő agyagedények üvegszerű mázzal vannak bevonva. Az üveg ismerete Egyiptomból terjedt át az ókori görögökhöz, majd Rómán keresztül Európába. Elterjedéséről, előállításának és használatának a fejlődéséről a későbbi korok már pontosabb adatokkal, gazdagabb, és fokozatosan művészi értékűvé váló üvegtárgyakkal szolgálnak.
