Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)
„Világunk tükre a művészet”
„ VILÁGUNK TÜKRE A MŰVÉSZET" Bényi Árpád festőművész kiállításának megnyitója a Képzőművészeti Világhét alkalmából 1981. szeptember 25. Nyíregyháza, Művelődési Központ (részletek) Tisztelt Megjelentek, kedves Közönség! Meghívást kaptunk egy képkiállításra. Ez a meghívás alkalom is, lehetőség is egy nemes célú és szándékú együttgondolkodásra. A világot tükröző művészet ünnepélyes rendezvényei között megrendezett kiállításon való találkozásunk többféle kapcsolatteremtés lehetőségeit kínálja. Ne vegyék rossz néven tőlem, hogy egy köztünk élő és alkotó festőművésznek, Bényi Árpádnak 34 kiállított műve között általánosabban is szólok az ilyenfajta találkozások jelentőségéről. A saját élményeit, természeti tájakat, az embereket és azok világát, hangulatokat és indulatokat a képzőművészet kifejezőeszközeivel megfestő művész, és a kor valóságában élő, dolgozó, küzdő ember gondolkodása, szándékai között van - kell hogy legyen - egy közös vonás. Nevezetesen az, hogy ehhez a valósághoz elkötelezetten viszonyul, hiszen saját élete, annak körülményei is erre késztetik. Ezt az elkötelezettséget, saját magunkról és másokról, az emberi lényeg természetéről kialakult nézeteinket sokféle módon lehet kifejezni, megvallani. Ezek között a művészetek kifejezőereje igen magas fokon hat az emberre. A műalkotások bemutatása, az alkotóművészek közönséggel való találkozása ezért fontos, ezért van kiemelt társadalmi jelentősége. Alkalmat ad egy ilyen találkozás arra is, hogy egymáshoz kapcsolódjon az Alföldön, a Nyírségben, a szatmári tájakon élő és alkotó emberek munkája, növekedjen kölcsönös megbecsülése mindannak, amit teremtenek, alkotnak. (...) A hazai és a nemzetközi képzőművészet felől nézve jelentősek ezek az események azért is, mert megmutatkozik, megmutatkozhat bennük a képzőművészeti törekvések sokfélesége, mindaz, ami egyéni és mindaz, ami közös bennük: a realista hagyományok folytatása és a modern törekvések, de azok ötvözete is; az egyszerűség és a bonyolultság, a látványközeliség és az elvontság, a lírai és a drámai kifejezőerő, a lényegest kiemelő és hangsúlyozó szimbólumteremtés. (...) A debreceni művésztelepen élő Bényi Árpád ígéretes pályakezdés, egyszerre kedvező és nehéz út, igaztalanul reámért kálváriajárás megtételével vált az ezen a