Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)

Népi örökségünk nyomában

NÉPI ÖRÖKSÉGÜNK NYOMÁBAN Nyakas Miklósné, a népművészet mestere kiállításának megnyitója 1976. október 1. Debrecen, Poroszlay u. 9., Kiállítóterem A népélet, a néprajz, a népművészet kutatói fontosnak tartják az ezekkel kapcsolatos tárgyi és szellemi értékek megmentését, megőrzését és művelésük továbbélését. Nemcsak azért, hogy hasznosságukat és szépségüket csodáljuk, hanem mert történelmünk, nemzeti-népi kultúránk szerves részévé váltak, építőköveivé annak is, ami e tekintetben majd ezután következik. Ha a most nyíló kiállítás, amely Nyakas Miklósnémk, a népművészet mesterének textiljeit, az azokat létrehozó eszközöket és műhelyét mutatja be, hozzájárul a nép művészetéről szerzett ismereteinkhez, alakítja az ezzel kapcsolatos szemléletünket, serkenti a népművészet iránti érdeklődésünket, értékeinek megbecsülését, akkor ez a bemutató elérte a célját. Nyakas Miklósné a népi szőttesek művésze, újraalkotója. Az itt kiállított munkáival arról tesz tanúságot, hogy elmélyülten tanulmányozta és tanulmányozza a hajdúsági és a bihari szőtteshagyományt, s ezen túl távolabbi tájaknak, így pl. az erdélyiek népművészeti tradícióinak feldolgozására is gondot fordít. Meggyőzően bizonyítva azt, hogy a művészet az emberi természetnek mély belső ősösztönéből fakad, és ez a belső ösztön gazdag fejlődésen ment keresztül, amíg a magasabb fokú tudatosodásig eljutott. Szűkebb pátriájára gondolva munkájával, művészetével azt is hitelesíti, hogy lokálpatriótává, így debrecenivé nem elsősorban az teszi az embert, hogy „a Basahalmon innen vágták el a köldökit". Leginkább az, hogy alkotómunkája révén mit tesz ennek igazolásául. Hajdú-Bihar megyének - ideértve a bihari tájak országhatáron kívül eső részét is - népművészetéről, szőtteseiről az 1950-es évek elején még alig tudtunk valamit. A Déri Múzeumnak egy régi, Biharból származó szőttese gazdag helyi szövőkultúrára engedett következtetni. Nyakas Miklósné Eta néni 1947-ben kezdett el szőni, megújítva, továbbfejlesztve a szövés kultúráját. Gyűjtőmunkájának fontos szerepe van abban, hogy keze alatt feléledt és megújult ez a népművészeti ág, s kitárulkozott annak gazdag formakincse. Betekinthetünk itt a szőttesek tartalmi és formai világába, tájékozódhatunk az előállítással kapcsolatos technikai eljárásokról, a szövés közösségi jellegéről, és a közösségnek szánt közlés szándékairól, valamint a helyi hagyományok és ízlés tiszteletéről is.