Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)
Rendkívüli vételformák, szerzési módok
29. ÖRÖKSÉG révén is részesülünk javakban; az öröklés is egyfajta rendkívüli vételforma, szerzési mód. Az öröklést minden társadalomban gazdag joghagyományok, illetve ezekre épülő törvények (örökségi jog, öröklési jogszabályok) szabályozzák. A joghagyományok kétféle öröklési módot ismernek: először is a köteles öröklésről tudnak, aztán pedig az általános öröklésről beszélnek, amelyben általában a rokonsági foknak megfelelő sorrendben részesülnek az örökségből a hátramaradottak. Mindenféle öröklési rendben döntő szerepe van az utolsó kívánság, a végakarat rendelkezéseinek, amiket egyre általánosabban végrendeletbe foglalnak, illetve végrendeletbe foglaltatnak az örökhagyókkal. Az öröklés tárgya a hagyaték, ami tulajdonképpen mindenből állhat. A ma közvéleménye az örökséget egyértelműen jövedelemnek fogja föl, és eszerint adóztatja is. A végrendeletek végrehajtása gyakran kényszereladásokkal, kény szervété lekkel jár együtt. Amikor a hagyaték egy részét a végrendelet nem az örökösnek vagy az örökösöknek juttatja, hanem valamiféle kötődésen keresztül ismerősnek, barátnak, intézménynek, mozgalomnak adja, az örökség határozottan adomány-ajándék jellegű rendkívüli vételforma. Az örökséghez sok vonatkozásban hasonló rendkívüli vételforma a hozomány elfogadása és felhasználása. A hozományról azért esik itt, az örökséggel összefüggésben szó, mert a hozományt, a lánygyermeknek járó köteles részt a végrendeletekben is külön kell szerepeltetni. A hozomány adását, köteles kiszolgáltatását, az örökséghez hasonlóan, számos joghagyomány, illetve törvény alaposan meghatározta. A házasságkötéseknél készített móringlevelek pedig egyenesen arról intézkedtek, hogy a feleség halála esetén a hozománnyal mi és hogyan legyen. 40 40 Örök, Öröklés, Örökség. MOKISz. Bp., 1906. 728.729.: Magyar néprajzi lexikon. IV. Bp.. 1981. 133-134.; TÁRKÁNY SZŰCS 1981. 699.;-Vö.: Hagyaték. MNyTESz. II. Bp.. 1970. 17.; ET. IV. Bukarest, 1984. 892-893.; Végrendelet In.: MNL. 5. Bp.. 1982. 516-517., TÁRKÁNY SZŰCS Ernő: Vásárhelyi testamentumok. Bp., 1961.; RÁCZ István: Debreceni végrendeletek 1595-1847. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 8. Debrecen. 1983. K. CSILLÉRY Klára: Házassági egyezségek. = Ethnographia LVIII. 1947. 276-279.; Maring, móringolás In: MNyTESz. II. Bp.. 1970. 957-958.; Hitbér In: MNL. II. Bp., 1979. 553-554.; TÁRKÁNY SZŰCS 1981. 328.. 358-366.; Ellenmóring In: Uo. 360.; Katramóring In: Uo. 361.; DOMONKOS Ottó: Móringlevelek Sopron vidékéről. Néprajzi Közlemények II. 1957. 319-324.: MÁNDOKI László: A siklósi reformátusok házassági szerződései. Néprajzi Közlemények VI. 1961. 125-127. - Vö.: Hozomány. TÁRKÁNY SZŰCS 1981. 382., 395., 459.; Hitbér In: Uo. 257-366.; Stafirung. Uo. 383.
