Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Hagyományos áruk – hagyományos árusítási módok

Vásárra menő románok. Pataky László rajza. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, 1901. piacon vagy búcsún kívül. A gesztenyesütő inkább utcai árus volt, mint mozgó, bár sok gesztenyesütő a gyerekeivel, feleségével széthordatta a frissen sült, zacskóba csomagolt, meleg gesztenyét. Már inkább mozgó árus volt a pereces. Máig élő formájában is mozgó árus: mozikban stb. járkálva árusítják a perecet. A századfordulón nemcsak a ma ismert sós pékperecet árulták, hanem az apró, vajas, kenderkócra felfűzött parasztperecet is. Nagy keletje volt mindenütt, árusították is minden lehető helyen. A perec mellett igen sok péksütemény: kifli (vajas, sós, mákos, óriás), zsemle (vizes, vajas, tejes), fonott kalács is került a mozgó árusításban eladásra. Nagyobb városokban általános volt a friss péksütemény úgynevezett kihordása, azaz a kívánt időben való házhoz szállítása. Tekintve, hogy igen sok és esetenként is más és más helyen, tehát mozogva árusították a virstlit, a századforduló nagyszerű csemegéjét, a virstliárust bátran sorolhatjuk a mozgó árusok sorába. A virstlit sokféleképpen adták: kenyérrel, kenyér nélkül, zsemlével vagy kiflivel, tormával, mustárral. Nálunk a fagylalt a századfordulón terjedt el és éppen a mozgó fagylaltárusok révén vált általánossá. A fagylalt kezdetben szigorúan idényáru volt. Télen, de már ősszel is és még tavasszal is a fagyialtos mást árult. A fagylaltosok nagy része nem