Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Hagyományos áruk – hagyományos árusítási módok

fások. A faszenes ugyancsak ismert figurája volt a századforduló mindennapjának. A mozgó és utcai árusok zömét élelmiszerárusok alkották. Városok, jelentősebb helyek környékének gyümölcstermését, tejét, tejtermékeit, tojásait főleg így, mozgó vagy utcai árusításban adták el a termelők vagy családtagjaik. Akkoriban azt mondták, hogy „olcsószerrel", merthogy vámot, helypénzt, sok esetben még útiköltséget (szállítási díjat) sem kellett az ilyenfajta árusítás után fizetni. A termelői árusításból kiváltak a kereskedők, akik összevásárolták az árut, és maguk árulták járkálva vagy éppen a standon. A sáfrányos a Felvidék sáfránytermő községeiből származó, a századfordulón még általánosan használt, kiváló fűszert, a jóféle sáfrányt árusította. Az olajos pedig kis cserépkorsókban hordta az olajat azokhoz, akik olajjal főztek, olajat használtak sütéshez vagy mécsekben való felhasználásra. A virágárus leányka szerény alakja sok-sok irodalmi alkotásba is belekerült, ugyanúgy mint a lottériás, akiknek utódaik a mai lottó- és totószelvényt árusítók. Régen olyan természetes volt, hogy a lottériaárus mellett, vele majdnem párhuzamosan tevékenykedett a planétás, a jövendőmondó, hiszen a lottériacédula-vétellel esetleg a jövőjét alapozta meg a vevő. A planétás mára már teljesen eltűnt, de a lottó-totó árusításban a lottériás új életre kelt. Mozgó árus volt a rikkancs is, aki hangos ajánlással kínálta a friss újságot, folyóiratot. A századforduló vásárain, nevesebb hetivásárain mindenütt ott voltak, de a vásárokon, piacokon túl házalva is árultak, jól ismert, egyes helyeken várva várt mozgó kereskedők voltak a felvidéki vásznas, gyolcsos, patyolatos tótok. A stafírung legtöbbször tőlük telt ki, megrendelésre is hozták a kívánt árut. A csipkárok csipkét árultak. A szőnyegesek pedig szőnyeget. Míg a csipkárok eltűntek, a szőnyegesek nem teljesen. Sok helyen még ma is fel-feltűnnek szőnyeget házról házra áruló vagy cserélő cigányok. A pántlikások is eltűntek. Igaz, hogy az árujuk, a sok-sokféle különböző színű, szélességű, egyszínű és mintás szalag, pántlika is kiment a divatból. Hasonlóképpen a gombosok is. Régen a gomb igen nagy dolog volt. Nehézkes készítési módja drágává tette, sokfélesége pedig keresetté. A legtöbb mozgó árus - mint mondtuk - élelmiszert árult. Zömük olyan helyeken, alkalmakkor tevékenykedett, ahol sokan voltak; vásárok, piacok, búcsúk szélén, az odavezető utak mentén, de mindenféleképpen a vásáron,