Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Hagyományos áruk – hagyományos árusítási módok

tya-, a dohány-, a rum- stb. árusokra is. A mozgó- és utcai árusok a kereskedelem legfontosabb követelményeit teljesítették a maguk szerény kereteik, lehetőségeik között. Ezért egyértelmű elítélésük semmiféleképpen sem helyes. Különösen nem, ha tudjuk, hogy a századfordulón, a magyar mozgó- és utcai árusítás virágkorában, milyen élénk forgalmat bonyolítottak le, mennyire hozzátartoztak mindennapi életünkhöz, mennyire színessé, érdekessé tették napjainkat, mennyi ma is élő, ható nyomot hagytak maguk után. Az alábbiakban bizonyos csoportosításban fel kívánjuk vonultatni a századforduló legismertebb mozgó- és utcai árusait. A felsorolás nem lehet teljes, hiszen bármennyire szakosodtak is mozgó- és utcai árusaink már erre az időre, egy kicsit univerzális kereskedők is voltak. A lehetőségeket kihasználva mindegyikük kereskedett mindennel; tevékenységüket a kereslet, a vevő igényei, és saját ügyességük szabta meg. A szakosodás azt is jelentette, hogy a mozgó- és utcai árusok egy-egy csoportja más és más vidékre való volt. Monokultúrás helyek (például Pest környékéről beszélve: Csány - dinnye, Soroksár - tej, tejtermékek, Vecsés - káposzta stb.), nagy háziiparral rendelkező vidékek (Gömör megye), nagy népességgel, de kevés megélhetési lehetőséggel bíró területek (általában a Felvidék) lakosai különleges helyet biztosítottak maguknak a mozgó- és utcai árusok, nemkülönben a vándoriparosok körében. Ez utóbbi nagy csoporttal azonban ezúttal nem kívánunk foglalkozni. A mozgó árusok hierarchiájában a legmagasabb helyet foglalták el a bazárosok, az olajkárok, a kucséberek. Mindegyikőjük valóságos kis boltot hordott a nyakába akasztott, maga előtt hordott ládikában. A bazáros leginkább fezes, bugyogós bosnyák volt, ezért sokan csak bosnyákoknak hívták őket. Az olajkár felvidéki, leginkább szlovák mozgó árus volt, a kucséber pedig a kávéházakból, vendéglőkből, fogadókból, szállókból volt ismeretes. Árucikkeik felölelték az akkori női és férfi kozmetika egész területét. Árultak jóféle acélból készült beretvát ugyanúgy, mint bajuszpedrőt, csokornyakkendőt, mandzsettagombot, keménygallért, gallérgombot, arcpirosítót, arcolajat és kézkenőcsöt, hajra való diófaolajat, szagos szappant, szagos vizet, mindenféle színű, formájú és nagyságú cipőpertlit, biztosítótüt, nyakkendőtűt, gombot, keményített kézelőt, cérnát, zsineget, plajbászt, bakancsszíjat, színes pántlikát, kalaptüt, gyufát, öngyújtót, mindenfajta zsebkést, szájharmonikát, pénztárcát, bajuszkötőt, hajkötőt, parafadugót, varrótűt, hajtüt, sütővasat, préselt virágot, tollas babát, labdacsot szárazbeteg-