Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Bevezetés

muzeológusok azon élcelődtek, hogy a hazai múzeumok két nagy csoportra oszthatók, az egyikbe azok tartoznak, amelyekben Dankó Imre már dolgozott, a másikba azok, amelyekben még nem, de előbb-utóbb várható, hogy ezekben is fölbukkan. A rosszmájúaknak azonban nem lett igazuk. Dankó Imre behajózott ,, Debrecen, ó-kikötő "-be (Gulyás Pál), a magyar vidék legtekintélyesebb gyűjteményét őrző Déri Múzeum igazgatója lett. Ma már megállapítható: neki volt a legnagyobb része abban, hogy a múzeum — bár ez így sosem mondatott ki — Kelet-Magyarország tekintélyes tájkutató intézetévé fejlődött. Ez a mondat nagyon sokféle tevékenységet takar, melynek krónikáját lehetetlen lenne itt fölsorolni. Debrecenben Dankó Imre munkája egyetemi oktatással is bővült. Érdeklődése beleillett a nemcsak a Tiszántúl, hanem a Kárpát-medence keleti felének és délkelet-európai környezetének népi kultúráját vizsgáló tanszék munkaijába. így elmondhatjuk, hogy élete első harmada tanulással, a második megismerő, új és új terepeket fölkutató „ vándorlással ", a harmadik megállapodással, a gyűjtött tudás múzeumi kamatoztatásával és egyetemi átadásával telt el. Engedtessék meg még egy kép fölvillantása. Különös tekintettel arra, hogy Dankó Imre Karácsony Sándornál doktorált, a debreceni kollégium rektóriáinak (partikuláris iskoláinak) történetét dolgozta föl. Tanári és muzeológusi állomáshelyei végül akár mind Debrecen, ,, ó-kikötő, tájakat összekötő" partikuláiként is fölfoghatók. Korabeli nyelven szólva, az „academicus rector" visszatért az „alma mater"-ba. A tájakat és vidékeket, különböző szokású, nyelvű és vallású embereket összekötő vásárok mibenléte Dankó Imre legkedveltebb kutatási tárgya. A kötet számszerűen és terjedelmileg egyaránt legtöbb tanulmánya a vásárokkal, illetőleg az árucserével, a javak kölcsönös cseréjével, valamint beszerzésével foglalkozik. Ezek mellett még három olyan írás van a kötetben, amelyek a szerzőnket jobban ismerőket is meglephetik, ha véletlenül elkerülte volna figyelmüket az első közlés. Az egyik a csehországi chodokról szóló tanulmány, Dankó Imre Kárpát-medencén kívüli párhuzamokat kereső igyekezetét dokumentálja. A jelvényükről,, kutyafejűek" nek emlegetett chodok a hajdúkhoz és székelyekhez hasonlóan katonáskodó szabadparasztok voltak Nyugat-Csehorszagban. A másik tanulmány szerzőnk nem ritka erdélyi kutatóútjainak eredménye. Dicsőszentmárton etnokulturális képének fölvázolása azt a fehér foltot segít eltüntetni, amit