Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

A mintából való árusítás

szekérszámra, és a szekér oldalára, jól látható helyre kitettek két-három száraz, hajánál fogva összekötött kukoricacsövet. Berettyóújfaluban, a messze híres téli hetivásárokon úgy is árulták mintából a csöves kukoricát, hogy egy-két összekötött csövet az eladó a vállára vetett, és úgy járkált fel s alá a termény-, fa-, sertés- vagy baromfipiacon. A szemestermény, gabona mintából való árusításának sajátos esete volt a vetőmag árusítás. A többi gabonától külön kezelt vetőmagot nagyon megnézték, megválogatták. Egyes helyeken, mint például Kaposváron és környékén el sem lehetett képzelni, hogy vetőmagot mintából árusítsanak, illetve vegyenek. Csöves kukoricát áruló ember a hajdúböszörményi piacon. 1976. Dankó Imre felv. A csöves kukorica ilyenszerü árusításához, kínálásához hasonló más árusítási formák is ismeretesek. Jászberényben azoknak a házaknak a padláslyukán, amelyeknél csöves kukorica volt eladó, egy-két csövet kidugtak, és addig tartották kint, amíg volt eladó árujuk. Effajta mintából való árusítási kínálás fedezhető fel a Kalocsa és Szeged környéki paprikatennelő községekben is, ahol a száradni a házak falára kiaggatott paprikafüzérek eladási, vásárlási lehetőséget is jeleztek.

9 Több helyen pedig a szénát és a 9 BÁLINT Sándor: A szegedi paprika. Budapest. 1962. 100-101.